Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 514 nogájok tették 1520 körül a kazahok nyomása alatt. Ezt látva eléggé okafogyottnak tűnik az a több száz éve folyton megjelenő „racionalizáló”, a forrás adatát „átértelmező” megközelítés, amely a DAI 38. fejezetében a kazár–szavart együttélés három éves időtartamát rendszeresen 203 vagy 303 évre igyekszik „javítani”. 137 Mindezek mellett persze pusztán a magyar történelemre tekintve is világos lehet: semmiféle ok sincs kétségbe vonni azt, hogy a mongolok elől menekülő Kötöny és kunjai 1239-ben érkeztek Magyarországra, majd a kunok a magyar király katonai szövetségesei voltak, ám Kötöny halálát követően 1241-ben – a megérkezésüket követő 3. évben (!) – már távoztak is az országból.138 A kelet-európai kunok esetében ráadásul nem is ez volt az egyetlen kényszerű, ám viszonylag rövid „vendégszereplés” más országok területén. Miután a Don-vidéki kunokat a 12. század elején igencsak megszorongatta Vlagyimir Monomah kijevi nagyfejedelem (ur. 1113–1125), IV. Dávid grúz király (ur. 1089–1125) meghívta apósát, Atrak/Otrok kun kánt, hogy népével költözzön az ő hegyvidéki királyságába. Atrak/Otrok állítólag 40 000 harcossal (azaz mintegy 200 000–250 000 emberrel) fel is kerekedett, s 1218 táján betelepedett Grúziába. A kán népe ezúttal is csak néhány évig – legfeljebb egy évtizedig – „vendégeskedett” a Kaukázusi országban: Vlagyimir Monomah nagyfejedelem halálának hírére ugyanis egyszerűen visszatértek őseik földjeire. Ám abban, hogy a grúz uralkodó kerekedett felül a térség muszlim hatalmainak koalíciójával folytatott döntő összecsapásban, az 1221-ben vívott didgori csatában, döntő szerepet játszottak a kunok. 139 A legtöbb esetben azonban pusztán a politikai és katonai nyomás nem tekinthető az egyetlen vándorlást előidéző tényezőnek. Habár a kalmükök nyugatra vándorlásának körülményeiről a korábbi időszakokhoz képest meglehetősen sokat tudhatunk, a tényleges kiváltó okokról mégis egy kisebb könyvtárnyi munka született már, amelyek rendre eltérő magyarázatokkal szolgálnak az ökológiai és gazdasági indokoktól egészen az egyre erősödő ojrát hatalomtól, Dzsungáriától való távolságtartás és félelem szülte politikai motivációkig.140 De a nogájok ese tében is azt kell tapasztalnunk, hogy az 1630-as évek kalmük támadásai csupán az utolsó hullámukat indították el nyugat felé a Volgán túlról: a krími kánok 16. századi telepítési politikája, illetve az 1557-es nagy éhínség miatti elvándorlás 137 Lásd Tóth S. L.: A magyar törzsszövetség i. m. 107–111. a korábbi álláspontok ismertetésére. 138 B. Szabó János: A tatárjárás. A mongol hódítás és Magyarország. Bp. 2016. 112–123. 139 Peter B. Golden: Cumanica I: the Quipchaqs in Georgia. Archivum Eurasiae Medii Aevi 4. (1984) 45–87. 140 Vö. Elza Bakaeva: Kalmyks , Oirat Descendants in Russia: A Historical and Ethnographic Sketch . In: Oirat People: Cultural Uniformity and Diversification . Eds. Ichinkhorloo Lkhagvasuren – Yuki Konagaya. (Senri Ethnological Studies 86.) Osaka 2014. 33–38.
