Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
KONRÁD MIKLÓS 47 vagy csak számba vehető mérvű” bevándorlás nem volt, így nem is szándékozott intézkedni ellene. Majd általánosságban kijelentette: „Eltolonczolni valakit azért, mert Oroszországból jő és zsidó, aligha egyeznék meg egy szabad állam legegyszerűbb fogalmaival. [...] Bejönni szándékozó egyének ellen csak azért, mert bizonyos valláshoz tartoznak, ilyen kordont húzni nem fogok”.53 Amihez persze hozzátehetnénk, hogy a Habsburg Birodalom részét képező Galícián át történő bevándorlás ellen Magyarország nem is tehetett semmit. Az 1880-as évek végétől az antiszemitizmus néhány évig szinte teljesen eltűnt a politikai porondról. Az 1887-ben antiszemita programmal megválasztott, korábban szintén függetlenségi Csatár Zsigmondnak 1891 júniusában Szapáry Gyula miniszterelnökhöz intézett interpellációja elszigetelt akcióként értékelhető. Csatár szerint a kassa–oderbergi vasúton naponta 100–200 vagyontalan zsidó család érkezett Magyarországra, akiket a „budapesti központi izraelita iroda” átöltöztetett „franczia öltözetbe”, majd olyan községekbe szállított, ahol pálinkaárulással vagyont szerezhettek. Efelett nem lehetett szemet hunyni, így azt tudakolta Szapárytól, szándékában áll-e a kormánynak egy éven belül visszatoloncolni szülőföldjükre az 1867-es emancipációs törvény után az országba engedély nélkül betelepedett zsidókat?54 A házszabály előírása ellenére a miniszterelnök válasz nélkül hagyta az interpellációt. A bevándorlási törvény Kilenc hónappal később, 1892. március 7-én Vargha Gyula, a Statisztikai Hivatal miniszteri titkára (még ugyanebben az évben aligazgatója, 1901–1914 között igazgatója) előadást tartott az Akadémián az 1890-es népszámlálás népmozgalmi tanulságairól. Rámutatott, hogy a „galícziai honosok” (valójában és pontosan galíciai illetőségű osztrák honosok) immár 19 746 fős tábora 1880 óta a duplájára emelkedett, majd evidenciaként értekezett a „galícziai zsidóság folyton erősbülő” bevándorlásáról, ezzel azt a benyomást keltve, mintha a galíciai honosok mind zsidók volnának, noha ezt semmivel sem bizonyította. A galíciai zsidó bevándorlást nemcsak gazdasági, de nemzetiségi szempontból is károsnak minősítette, mivel a magyar zsidóktól „erkölcse és világnézlete” tekintetében „egészen más” galíciai zsidóság gátolta „a honi zsidóságnak a magyar nemzettestbe és társadalomba olvadását”. E galíciai zsidók nem csupán a magyar zsidókra voltak „erjesztő” hatással, de „rossz tulajdonságaik a közfelfogásban, mely nem szeret disztingválni, árnyat vet[ettek] az egész 53 Uo. 389–390. 54 Olyan, hogy „budapesti központi izraelita iroda” nem létezett. Csatár nyilván a neológ hitközségek és a VKM között közvetítő Magyarországi Izraeliták Országos Irodájára gondolt. Az 1887. évi szeptember hó 26-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója XXIV. Bp. 1891. 124–126.
