Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
A GALÍCIAI ZSIDÓ BEVÁNDORLÁS MÍTOSZA 46 nyarán megfogalmazott nézet visszaköszönt Hentaller Lajos egy évvel későbbi képviselőházi beszédében, 1885 májusában az antiszemita párti Komlóssy Ferenc interpellációjában, majd 1886 áprilisában Andreánszky Gábor és Orbán Balázs beszédeiben. A kivándorlók kapcsán utóbbi tett először említést az általa rusznyákként emlegetett, a korszakban leginkább ruténeknek nevezett ruszinokról. 49 A zsidó bevándorlással és a bevándorlók üzelmeivel riogatókkal szemben a zsidó vallású képviselők némaságba burkolóztak. Egy kivétellel. Wahrmann Mórnak, Magyarország első zsidó hitű, a Lipótvárost 1869-es megválasztásától 1892. novemberi haláláig képviselő szabadelvű párti politikusnak és üzletembernek a szatmári kérvény kapcsán 1882. június 9-én mondott beszéde volt az első és hosszú ideig utolsó alkalom, amikor egy zsidó vallású országgyűlési képviselő szóra emelkedett a zsidó bevándorlás tárgyában. A kényes feladatot Wahrmann oly módon oldotta meg, hogy egyrészt a bírálhatatlan magyar nemzeti érdekre hivatkozott, másrészt általánosított és dedramatizált. Mivel az elsődleges cél a „magyar elem” felülkerekedése volt az ország többi elemén, kerülni kellett mindent, ami az „assimilatiót gátolja”, így „bármely idegen elemek” tömeges bevándorlását. Egyébként pedig tömeges bevándorlás nem is volt: „Az orosz zsidók eddig egyáltalában ide nem jöttek, nem települtek, [...] de másoknak sincs szándékuk, hogy ide jöjjenek”. 50 Ami ezt a korszakot az 1892-től datálható új időszaktól elválasztja, az a kormányzat hozzáállása, amely Tisza Kálmán miniszterelnökkel az élén konzekvensen cáfolta a zsidó bevándorlásról szóló rémhíreket. A kérvényi bizottság előadói minőségében Berzeviczy Albert a szatmári kérvénnyel kapcsolatban 1882. június 7-én leszögezte: „Általában az egész dolog, az egész veszély, mely a közvéleményt huzamos idő óta nyugtalanítja, (Halljuk! ) czélzatosan nagyítottnak és a constatált viszonyok és tények által semmiképp sem igazoltnak tűnik fel”.51 Ugyanazon a napon Tisza Kálmán is kiemelte, „tömeges bevándorlásról Magyarországra szó nem lehet”, de elvi alapon is elvetette a gondolatot, hogy a magyar állam a barbár módon kiűzött zsidókat „puskatusával vagy szuronyhegyével” verje vissza. Sőt, pénzügyi szempontból is értelmetlennek találta milliókat költeni egy „cordon” felállítására, majd „lesni, hogy jön-e a baj vagy nem”.52 Három évvel később Komlóssy Ferenc említett interpellációjára Tisza hasonlóan reagált. „Nagyobb 49 Hartmann Dezső: „Szaporodunk!“ 12 Röpirat, 1881. július 15. 12.; Az 1884. évi szeptember hó 27-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója VI. i. m. 268., 387.; Az 1884. évi szeptember hó 27-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. XI. i. m. 103., 105. 50 Az 1881. évi szeptember hó 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója VI. i. m. 264., 266. 51 Uo. 243. 52 Uo. 247–248.
