Századok – 2018
2018 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Marvin Benjamin Fried: Austro–Hungarian War Aims in the Balkans during World War I (Gyarmati Enikő)
460 TÖRTÉNETI IRODALOM Marvin Benjamin Fried AUSTRO-HUNGARIAN WAR AIMS IN THE BALKANS DURING WORLD WAR I Palgrave Macmillan, New York–London 2014. 294 oldal Marvin Benjamin Fried magyar családi gyökerekkel bíró, fiatal brit történész. Doktori disszertációját Ausztria–Magyarország első világháborús hadicéljairól készítette el. A Nagy Háború centenáriumára kiadott monográfiája alapvetően ezen a disszertáción alapul. Témavezetője David Stevenson brit történész volt, akinek tollából 1982 óta számos első világháborús munka született, ezért a brit történetírás immáron elismert alakjaként tartják számon személyét. Mindketten a London School of Economics intézetnél oktatnak, Fried az első világháború és 20. századi világtörténelem témakörében ad vendégtanárként órákat. Történeti kutatásainak célkeresztjében a katonai és civil együttműködés, a szövetségi diplomácia, és a politikai hadi stratégiák állnak. Ausztria–Magyarország háborús céljai a Balkánon az első világháborúban című monográfia 2014 októberében látott napvilágot. Fried monográfiájának legnagyobb értéke a rendkívül forrásintenzív feldolgozás. Az 1581 végjegyzet közel 90%-a forráshivatkozás. Alaposan merített a diplomáciai levelezések anyagából a bécsi, berlini, londoni és washingtoni lelőhelyekről, valamint a Magyarországi Református Zsinati Levéltár anyagából is. A hivatkozott szakirodalom ezért minimálisra szabott, a szerző elsősorban az angolszász munkákra koncentrált, de számos hivatkozással vonta be például Galántai József német és angol nyelven közzétett munkáit is. Tulajdonképpen nem érzékelhető hiányként, hogy a történész nem bocsátkozott részletekbe ami a Nagy Háború előtörténetét, a háborúhoz vezető okok vizsgálatát illeti. Az elmúlt száz évben hatalmas mennyiségű szakirodalom keletkezett erről, történész legyen a talpán, aki mindezt át kívánja tekinteni. Ugyanakkor egy rövid historiográfiai bevezető áttekintés azért emelte volna a kötet színvonalát, egyúttal keretezte volna a munkát, mert Fried tudományos következtetéseivel tudatosan elhelyezte magát két meghatározó történeti felfogás között. Az úgynevezett Fischer-tézissel szemben érvelő Fried tehát úgy látja, hogy Ausztria–Magyarország szerepére nem tekinthetünk másodrangúként háborús stratégiája és politikája alapján, ily módon vitatja Fritz Fischer tézisét, a németeknek alárendelt szerepet a hármas, illetve később, Bulgária belépése után a négyes szövetségben. Az ifjú szerzőt motiváló alapkérdés úgy szól: miért nem írt alá a Habsburg Monarchia különbékét az antant országokkal a számára szerencsétlenül alakult háborús helyzetekben még azon az áron is, hogy elveszthet bizonyos területeket, létét azonban nem áldozta volna fel. Ugyanis a gyakran hangoztatott történeti értékelés szerint ennek oka kizárólag az antant szövetség által ajánlott, teljesíthetetlen békefeltételekben rejlett. Fried ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia döntéshozói mindig alaposan mérlegelték a lehetőségeiket, és minden esetben azt az opciót választották, hogy folytatják a harcokat. A szerző kutatásainak következtetéseit tehát a következőképpen lehet röviden összefoglalni: Ausztria–Magyarország legfontosabb politikai, gazdasági és katonai érdekei a Balkánhoz kapcsolódtak. A háborús célok megfogalmazásában a döntő szerepet mindig a közös osztrák–magyar külügyminisztérium töltötte be, ellentétben a Német Császárságban kialakult helyzettel, ahol a hadvezetés befolyása a külügyi döntésekre ma már szinte vitathatatlannak tűnik. A külügyi vezetés egyértelműen kimutatható nagy befolyása különösen igaz a báró Burián István vezetése alatt álló külügyminisztériumra. Burián a Monarchia balkáni befolyásának növelése érdekében koherens és következetes háborús politikát érvényesített. Végül a súlyos katonai vereségek ellenére, és tekintet nélkül arra a kockázatra, hogy a kettős Monarchia Németország vazallusává válhat, az osztrák–magyar külügyi vezetés komolyan nem mérlegelte a békekötés opcióját addig, amíg balkáni hadicéljait nem érte el.
