Századok – 2018
2018 / 2. szám - MŰHELY - Murber Ibolya: Forráskiadás a hagyományos és az új diplomáciatörténet-írás határán. Az első Osztrák Köztársaság külügyi dokumentumainak forrásgyűjteménye
FORRÁSKIADÁS A HAGYOMÁNYOS ÉS AZ ÚJ DIPLOMÁCIATÖRTÉNET-ÍRÁS HATÁRÁN 446 állást is foglaltak.21 A két tanácsköztársasághoz való viszonyt elsősorban Otto Bauer szociáldemokrata külügyminiszter alakította, s ezzel kapcsolatban több dokumentumot is olvashatunk a II. kötetben. Renner kancellár augusztus elején, már a magyar baloldali diktatúra bukását követő napon, ismét a nyugat-magyarországi kérdés aktualitását emlegette, amelynek részleteivel több mint egy tucat dokumentum foglalkozott a kötetben. Hiányérzetet kelt azonban, hogy nem esett szó az osztrák kormány által a magyar Tanácsköztársaság vezetőinek és családtagjainak biztosított menedékjogról. A szociáldemokrata és kommunista magyar kormánytagok augusztus elsején megérkeztek Ausztriába, az osztrák minisztertanács azonban csupán egy héttel később tárgyalta ügyüket.22 Ez az egy hetes időhúzás azonban arra utal, hogy a szociáldemokrata kormánytagok egymás között előre egyeztettek a döntésről, és a konzervatív-nagynémet koalíciós partnereiket kész tények elé állították a magyar tanácskormány tagjainak de facto biztosított menedékjogával kapcsolatban. Az Ausztria az utódállamok rendszerében címet viselő, harmadik és egyben leg több dokumentumot (302 darab) tartalmazó kötet 1996-ban látott napvilágot, és az 1919. szeptember 11. és 1921. június 10. közötti időszak válogatott osztrák külpolitika iratait tartalmazza. Az első világháborút lezáró békeszerződés kijelölte Ausztria számára a végleges külpolitikai és belpolitikai kereteket, amelyek mentén a politikai vezetés az osztrák „Erfüllungspolitik” irányvonalait meghatározta. Mivel a saint-germaini békeszerződés – ahogy a korábbi német versailles-i is – megtiltotta a két német állam egyesülését, ennek ellensúlyozására az osztrák vezetés az 1920-as években aktív Népszövetség-politikát folytatott. A bécsi külpolitikai aktivitás két világháború közötti másik állandó eleme az osztrák gazdaság „életképtelenségének” ellensúlyozását szolgálta, aminek következtében az osztrák külpolitika gyakorlatilag az 1920-as évek utolsó harmadáig többnyire a gazdaságpolitika szolgálatában állt. A népszövetségi-politika és a gazdaság szanálására irányuló politika érdekében Bécs mindvégig aktívan törekedett egy pozitív országkép kialakítására. Ennek érdekében szakított a birodalmi hagyományokkal és egyre inkább egy a kisállamiság kereteit elfogadó, beilleszkedő ország képét igyekezett sugározni magáról. Ennek egyik megnyilvánulása volt a jószomszédi, de nem túl szoros politikai kapcsolatok szorgalmazása az utódállamokkal. A magyar–osztrák kapcsolatok alakulása ekkor még igen távol állt a jószomszédi viszonytól. 1919 őszén az egyik kapcsolatot terhelő téma a Tanácsköztársaság vezetőinek nyújtott menedékjog volt. A másik magyar vonatkozású problémakör, a nyugat-magyarországi kérdés volt. A tizenkét kötet dokumentumait áttekintve a dokumentumok száma alapján a szerkesztők a magyar–osztrák kapcsolatok 21 ÖStA AdR BKA Kabinettsratsprotokolle (a továbbiakban: KRPr) 36. am 11. April 1919 22 ÖStA AdR BKA KRPr 36. am 8. August 1919
