Századok – 2018
2018 / 2. szám - MŰHELY - Murber Ibolya: Forráskiadás a hagyományos és az új diplomáciatörténet-írás határán. Az első Osztrák Köztársaság külügyi dokumentumainak forrásgyűjteménye
MURBER IBOLYA 445 fenntartott diplomáciai kapcsolatainak hullámzását. Az I. kötet Magyarországra vonatkozó dokumentumai sejtetni engedik a két ország egymás iránti kezdeti viszonylagos közömbösségét. Mindkét ifjú vesztes államnak kisebb baja is nagyobb volt annál, mint hogy az egykori partnerrel foglalkozzon. Ezt a közömbösséget szemlélteti, hogy a 186 dokumentumból maximum 7 darab foglalkozott valamivel részletesebben Magyarországgal. Egy dokumentumot azonban mindenképpen hiányol a recenzens ebből a kötetből, különösen azért, mert az úgynevezett Burgenland-kérdésnek a II. és a III. kötet is nagy teret szentelt: az 1918. november 18-ai minisztertanácsi jegyzőkönyvet, amelyben Karl Renner, szociáldemokrata ideiglenes kormányfő beterjesztette Ausztria igényét Nyugat-Magyarországra. 20 A II. kötet az 1919. március 15. és szeptember 10. közötti osztrák külpolitika meghatározó problémáit mutatta be 169 dokumentum segítségével. 1919. március 15-én kis átalakítással megalakult a második Renner-kormány, amely még továbbra is nagykoalíció volt a szociáldemokraták, a keresztényszocialisták és a nagynémet párt között. 1919. szeptember 10-én a kormányfő aláírta Saint Germain-en-Layeben az osztrák békeszerződést. Ebben az időszakban az osztrák külpolitikát természetes módon a lehető legkedvezőbb békefeltételek elérése motiválta, amely arra ösztönözte a külpolitika irányítóit, hogy folytassák a győztesek által diktált kereteket és feltételeket elfogadó politikát (Erfüllungspolitik). Ennek a teljesítési politikának a hátterében nemcsak a monarchiabeli pragmatikus és rugalmas politikai kultúra állt, hanem az ifjú köztársaság egy valóban húsba vágó szükséglete is: a lakosság élelmezési nehézségei, amelyek jelentős részben a magyar és az osztrák birodalomrész eltávolodásával függtek össze, közel sem értek véget a háborúval. Az osztrák élelmiszerellátásban korábban szerepet játszó utódállamok tudatosan tovább nehezítették az osztrák lakosság ellátását. Az új csehszlovák állam éppen úgy megtagadta a cukor- és szénszállítást politikai és területi előnyök elérése érdekében, mint azt a magyar Károlyi-kormány is megtette a gabonaszállítás kapcsán. Az osztrák vezetés nem tehetett mást, a győztes államoktól kért élelmiszersegélyt és élelmiszerre költhető kölcsönt, aminek ellentételezéseként jelentős állami tulajdont (erdők, műkincsek stb.) zálogosított el. A bécsi kormány figyelmét teljesen lekötötte a lakossági élelmiszerellátás biztosítása, a béketárgyalásra való felkészülés és a délszláv csapatok bevonulása Karintiába, így a magyar tanácsrendszer kikiáltása és a bolsevik hatalom kiépítése nem keltett túlzottan nagy visszhangot az osztrák politikai vezetés köreiben, pedig az szociáldemokrata többségű volt. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek alapján a kormány tagjai nem is tárgyalták a kérdést, pedig a bajor Tanácsköztársasággal kapcsolatosan már április 11-én, négy nappal annak kikiáltása után egyeztettek és 20 Österreichisches Staatsarchiv (a továbbiakban: ÖStA) Archiv der Republik (a továbbiakban: AdR) Bundeskanzleramt (a továbbiakban: BKA) Staatsratsprotokolle 36. am 18. November 1918.
