Századok – 2018
2018 / 2. szám - KÖZLEMÉNY - Szőke Melinda: A hamis oklevelek a magyar nyelvtörténeti vizsgálatok szemszögéből
A HAMIS OKLEVELEK A MAGYAR NYELVTÖRTÉNETI VIZSGÁLATOK SZEMSZÖGÉBŐL 434 Az egy csoportba tartozó oklevelek nem egy időben keletkeztek, de a köztük lévő tárgyi és személyi kapcsolat, illetőleg sokszor az azonos helyen történt hamisítás olyan egyezéseket okozott a szerkezetükben, hogy kritikájukat az együttes vizsgálatuk nagy mértékben megkönnyíti.81 Az István-kori oklevelek ebből a szem pontból is kiváló forrásnak bizonyulnak, a hat hamis oklevél közül ugyanis négy (a Bakonybéli, a Pécsváradi és a két Zalavári oklevél) egy csoportot alkotnak. Amellett, hogy a bakonybéli, a pécsváradi és a zalavári apátságot is első királyunk alapította, az alapítólevelek egy csoportba tartozását az is indokolja, hogy egyéb források mellett mindegyik megírásához felhasználták az ugyancsak Szent Istvánhoz köthető Pannonhalmi oklevelet is. A másik két hamisítvány, a Nyitrai és a Ravennai oklevelek a 17. században készültek más típus szerint, ezért őket ebből a csoportból ki kell zárnunk. 82 Az elmondottak fényében a hamis oklevelek nyelvtörténeti értékét feltáró kutatómunkám következő lépéseként a Bakonybéli alapítólevél 34 szórványát kívánom – az alapítólevél megírásához forrásként felhasznált oklevelek, főként a Bakonybéli összeírás névalakjaival összevetve – nyelvtörténeti szempontból elemezni. FORGED CHARTERS FROM THE PERSPECTIVE OF HUNGARIAN LINGUISTIC ANALYSIS by Melinda Szőke SUMMARY Very few authentic charters have come down to us from the 11th century. It is this rather thin source material that justifies the attention that linguists pay to non-authentic charters and those not preserved in their original form, as well as to the Hungarian fragments contained therein. In linguistic research such documents are known collectively as charters of uncertain chronological status, for the assessment of the Hungarian linguistic elements they contain is fairly uncertain. The linguistic analysis of false and transcribed charters can only be carried out according to new methodological principles. While undoubtedly difficult, such an analysis is indispensable: given the small number of linguistic sources available for the early history of Hungarian literacy, no document of uncertain linguistic historical status can be excluded from inquiry without convincing justification. The present paper accordingly outlines the theoretical background of current research that explores the linguistic historical value of forged charters. 81 Uo. 255. 82 Uo. 255–256.
