Századok – 2018
2018 / 2. szám - KÖZLEMÉNY - Szőke Melinda: A hamis oklevelek a magyar nyelvtörténeti vizsgálatok szemszögéből
A HAMIS OKLEVELEK A MAGYAR NYELVTÖRTÉNETI VIZSGÁLATOK SZEMSZÖGÉBŐL 430 részletet kívánták írni.70 2. Vannak formailag valódi, de tartalmilag részben vagy egészében hamis oklevelek. 3. Az előző típus fordított változata is létezik, vagyis vannak formailag hamis, de tartalmukat tekintve valódi oklevelek. Az ebbe a típusba tartozó okleveleket általában az elveszett okmányok pótlásának szándékával jegyezték le. 4. Az utolsó csoportot a teljes egészében (formailag és tartalmilag is) hamis oklevelek alkotják. 71 Nyelvészeti szempontból ezt a négy típust célszerű két nagy csoportba ösz szevonni: a szövegüket tekintve részlegesen, illetve teljes egészében hamis oklevelek. A nyelvészeti vizsgálatok területén ugyanis meglátásom szerint nincs különösebb relevanciája annak, hogy egy teljes egészében koholt oklevélszöveget formailag hiteles vagy hamis alakban állítottak-e ki; másfelől pedig a csak formailag koholt oklevelek a magyar nyelvi elemekre irányuló vizsgálatokban a hiteles oklevelek közé sorolhatók, hiszen ezeknek az okleveleknek a szövegei valóban fennálló körülményeket rögzítettek. A részlegesen hamis oklevelek csoportjában azonban szükségesnek tartom azt a megkülönböztetést, hogy interpolációval vagy anélkül hamisították-e meg az oklevelet. A kétfajta hamisítás különbségeire még visszatérek. A részlegesen hamis (interpolált) oklevelek nyelvtörténeti felhasználhatóságának lehetőségeiről, illetve akadályairól a Garamszentbenedeki alapítólevél kapcsán részletesen szóltam,72 ezért ebben az írásomban alapvetően a teljes szövegük ben hamis oklevelek nyelvészeti feltárását érintő általános kérdéseket érintem, de ahol azt szükségesnek látom, a két típust – tehát a részlegesen hamis és a teljes egészében hamis oklevelek típusát – egymással összevetve is jellemzem. Az oklevélírók egy-egy oklevél mind tárgyi, mind formulás részeinek a megszerkesztésekor rendszerint különféle iratokat vettek mintaként alapul. Ilyenek voltak a tárgyi adatokat tartalmazó feljegyzések vagy a mintaoklevelekből ösz szeállított formulás könyvek. Ha a készülő oklevél tárgyában korábban már adtak ki oklevele(ke)t, akkor a már említett források mellett ezekre a szövegekre is támaszkodhatott az oklevél fogalmazója.73 Az apátságok birtokait összeíró okle velek esetében például egyértelműen kimutatható az előzőleg megírt alapítólevélnek forrásként való felhasználása. 70 Ennek a durva beavatkozásnak a nyomai nehezen voltak eltüntethetőek, ezért csak meglehetősen ritkán folyamodtak ehhez az eljáráshoz. Magyarországon egy ilyen oklevelet ismerünk: a 14. század derekán I. Béla oklevelének felhasználásával így készítették el a Tihanyi alapítólevél hamis (bővebb) változatát. Vö. Solymosi L.: Oklevéltan i. m. 156.; Uő: Írásbeliség i. m. 12. 71 Szentpétery I.: Oklevéltan i. m. 7., 252–253.; Érszegi G.: Oklevéltan i. m. 13–14.; Solymosi L.: Okle véltan i. m. 156.; Uő: Írásbeliség i. m. 12. 72 Vö. Szőke M.: A garamszentbenedeki apátság alapítólevele i. m. 37–82. 73 Szentpétery I.: Oklevéltan i. m. 25.
