Századok – 2018
2018 / 2. szám - KÖZLEMÉNY - Szőke Melinda: A hamis oklevelek a magyar nyelvtörténeti vizsgálatok szemszögéből
SZŐKE MELINDA 429 megerősödésével van összefüggésben, ekkor vált ugyanis szükségessé az írott bizonyítékoknak, azaz az okleveleknek a felmutatása egy-egy peres ügy kapcsán. Az oklevelek csalárd úton való megszerzésére irányuló igény a 12. század végétől kapott tehát nagy lendületet. A hamis oklevelek készítői, illetve felhasználói ellen hatályba léptetett szigorú törvények sem tudtak gátat szabni az oklevél-hamisításoknak. 67 Ez nem minden esetben jelentette azt, hogy olyan birtokok vagy egyéb kiváltságok (például vámmentesség, dézsmaszedés) felett kívántak különféle jogokhoz jutni az oklevelek kiállíttatói, amelyeket eredetileg nem birtokoltak, sokszor pusztán arról volt szó, hogy övék volt a jogok élvezete, de ezt nem tudták okmánnyal igazolni, mert a megszerzésükkor még nem volt elterjedt a jogbiztosításnak ez a formája, vagy a korábban kiállított, de elveszett oklevelet pótolták utólag koholt iratokkal. 68 A nyelvtörténeti kutatások szemszögéből a hamis oklevelek mindegyike bizonytalan kronológiai státuszú oklevélnek számít, de természetesen nem tekinthetünk el attól, hogy ezeknek az iratoknak a diplomatikában különféle típusait tartják számon. A nyelvészeti vizsgálatok során erre tekintettel kell lennünk, hiszen ezek az információk alapjaiban meghatározzák a nyelvtörténeti feltárásukhoz felhasznált módszerek megválasztását is. A hamisítványok a hamisítás mértékére, korára, céljára és sikerére nézve egyaránt nagy eltéréseket mutatnak. Ezek alapján különítik el egymástól a teljes és a részleges hamisítványokat; az egykorúakat, amelyeket a hamis oklevélen feltüntetett időben állítottak ki és a későbbieket, illetve a legújabb koriakat. Vannak továbbá jogi előnyök biztosítása miatt megírt hamis oklevelek, és társadalmi vagy tudományos hiúság által kiállíttatott hamis oklevelek is; sikerességüket tekintve pedig a hamisságukat igazán jól álcázók mellett a kevésbé jól sikerülteket kell megemlítenünk. 69 Jól látszik, hogy a hamis okleveleknek nagyon sok formája létezik, tipizálásukkor a diplomatikával foglalkozó szakemberek azonban a hamisítás mértékére figyelve alapvetően négy nagy csoportját nevezik meg ezeknek az iratoknak. 1. Egy hiteles oklevél szövegét írták át úgy, hogy abba korábban nem létező részeket szúrtak be, így jöttek létre az interpolált oklevelek. Ennek a hamisítási módnak a szélsőséges megjelenési formája a palimpszeszt oklevél. Ezek hasonlítanak ugyan az interpolált oklevelekhez, hiszen ugyancsak egy hiteles oklevél szövegét egészítették ki hamis részletekkel, de amíg az interpolált oklevelek esetében az átírás során vált egy egységgé az eredeti oklevél szövege az utólag hozzátoldott részletekkel, addig a palimpszeszt okleveleket nem írták át, hanem helyette a hitelesen megpecsételt és teleírt hártyáról levakarták azt a szövegrészletet, amelynek a helyére a meghamisított 67 Szentpétery I.: Oklevéltan i. m. 249–250. 68 Uo. 254. 69 Vö. uo. 252–253.
