Századok – 2018

2018 / 2. szám - KÖZLEMÉNY - Szőke Melinda: A hamis oklevelek a magyar nyelvtörténeti vizsgálatok szemszögéből

A HAMIS OKLEVELEK A MAGYAR NYELVTÖRTÉNETI VIZSGÁLATOK SZEMSZÖGÉBŐL

426

ráirányította a figyelmet, aminek következtében tanulmányok sora,53

illetőleg Bárczi Gézát követve újabb három monográfia jelent meg a témában,54

a szór

ványemlékek feldolgozására általában is ösztönzőleg hatott. Több kutató is témaként választotta egy-egy korai oklevelünk értékelését, illetve újraértékelését. Kovács Éva a Tihanyi összeírás helynévi szórványainak,55

Mozga Evelin pedig a személynévi szórványainak a feltérképezésére vállalkozott,56

Szentgyörgyi Rudolf és Holler László között pedig a Veszprémvölgyi adománylevél keletkezési körülményei és kronológiai kérdései kapcsán alakult ki tudományos vita.

57 A szórványemlékek iránti felfokozott érdeklődés kedvező körülményeket teremtett ahhoz is, hogy a korai oklevelek eddig elhanyagolt csoportját, a bizonytalan kronológiai státuszúakat, azaz a nem hiteles és a nem eredetiben fennmaradt okleveleket is megkísérelje (újra)értékelni a nyelvtörténeti kutatás. 2010-ben Hoffmann István a többszörös átiratban fennmaradt 1009-es pécsi alapítólevélre helynévtörténeti forrásként tekintve annak dél-dunántúli helyneveit fogta vallatóra.58

Legutóbb pedig Póczos Rita elemezte a püspökség alapítólevelének szór

ványait.59

Én magam több mint egy évtizede kezdtem foglalkozni az interpolált Garamszentbenedeki alapítólevéllel.60

Az utólagos betoldásokat tartalmazó – ek

képpen a hamis iratokkal és az átiratokkal is rokon természetű – interpolált 53 Lásd főként Hoffmann István és Szentgyörgyi Rudolf munkáit. Vö. pl. Hoffmann István:

Mortis

birtok leírása a Tihanyi alapítólevélben. Magyar Nyelvjárások 44. (2006) 29–67.; Szentgyörgyi Rudolf:

A Tihanyi alapítólevél kangrez szórványáról. Helynévtörténeti Tanulmányok 3. (2008) 29–52.

54 Bárczi G.: A

tihanyi apátság alapítólevele i. m.; Zelliger Erzsébet: A

Tihanyi Alapítólevél. Pannonhalma 2005.; Hoffmann István:

A

tihanyi alapítólevél mint helynévtörténeti forrás. (A Magyar Névarchívum Kiadványai 16.) Debrecen 2010.; Szentgyörgyi R.: A

tihanyi apátság alapítólevele i. m.

55 Kovács Éva: A

Tihanyi összeírás mint helynévtörténeti forrás. (A Magyar Névarchívum Kiadványai 34.) Debrecen 2015. 56 Mozga Evelin: A

Tihanyi összeírás (1211) személyneveinek vizsgálatáról. Helynévtörténeti Tanulmányok 10. (2014) 165–178.; Uő:

A

h graféma előfordulásai a Tihanyi összeírás személyneveiben. Helynévtörténeti Tanulmányok 11. (2015) 161–175.; Uő:

A

Tihanyi összeírás jövevényszemélyneveinek vizsgálata. A személynévi etimológiák meghatározásának nehézségei. Helynévtörténeti Tanulmányok 12. (2016) 69–80.

57 Szentgyörgyi Rudolf: A

veszprémvölgyi apácamonostor görög nyelvű adománylevele – legelső hazai nyelvemlékünk? Magyar Nyelv 108. (2012) 303–322., 385–399.; Holler László:

Géza vagy István ide

jében alapították-e a veszprémvölgyi monostort? Magyar Nyelv 107. (2011) 276–298.; Uő:

Az

1109. évi veszprémvölgyi ítéletlevél néhány alapkérdéséről. Magyar Nyelv 108. (2012) 51–72.; Uő:

A

veszprémi görög rítusú monostor alapító- és adománylevelének datálásáról és további kérdéseiről. Megjegyzések Szentgyörgyi Rudolf tanulmányához. Magyar Nyelv 109. (2013) 50–67.

58 Hoffmann István: Dél-dunántúli helynevek a pécsi püspökség alapítólevelében. In: Tanulmányok Szabó József 70. születésnapjára. Szerk. Németh Miklós et al. Szeged 2010. 77−82.

59 Póczos Rita: A

Pécsi püspökség alapítólevelének helynévi szórványai: Lupa, Kapos. Helynévtörténeti Tanulmányok 11. (2015) 69–84.; Uő:

A

Pécsi püspökség alapítólevelének szórványai: Ozora, Győr. Helynévtörténeti Tanulmányok 13. (2017) 117−142.

60 Szőke Melinda: A

garamszentbenedeki apátság alapítólevelében szereplő szórványok nyelvi alkata és szövegbeli helyzete. In: Juvenilia I. Debreceni bölcsész diákkörösök antológiája. Szerk. Kovács Zoltán et al. Debrecen 2006. 263–274.