Századok – 2018

2018 / 2. szám - KÖZLEMÉNY - Szőke Melinda: A hamis oklevelek a magyar nyelvtörténeti vizsgálatok szemszögéből

SZŐKE MELINDA

425

Az Árpád-kori okleveleink rendszeres nyelvészeti szempontú elemzéseire rátérve főként a korábban már emlegetett oklevelekről kell ismét szólnunk. Ez az egyezés nem meglepő, hiszen a nyelvemlékekről szerzett tudásunk összegzését közreadó kötetek azért tartalmazták ezeket az okleveleket, mert egy-egy tanulmány révén a tudományos érdeklődés homlokterébe kerültek. A legrégebbi nyelvészeti feldolgozás – ahogyan arról már szóltam – a Tihanyi alapítólevél szórványairól készült,42

ugyancsak az 1055. évi oklevél alapján Bárczi Géza írta meg az első klasszikus értelemben vett nyelvemlék-monográfiát.43

E máig mintát adó nyelvészeti alapmunka előtt és után is születtek azonban szórványemlék-feldolgozások a 20. században. Mikos József az 1193-as székesfehérvári johannita adománylevél szórványaival,44

Szabó Dénes az 1138. évi Dömösi oklevél helyesírásá

val, illetőleg hely- és vízrajzával,45

Pais Dezső a veszprémvölgyi apácák görög nyel

vű oklevelének helyneveivel foglalkozott.46

Kniezsa István elsőként az 1156. évi dézsmajegyzéket,47

később pedig a Zobori okleveleket,

48

Terestyéni Cz. Ferenc és Gácser Imre a Tihanyi összeírás magyar nyelvű elemeit vizsgálta.49

Galambos László a Váradi regestrum személyneveit,50

K. Fábián Ilona pedig a helyneveit fogta vallatóra.51

Végül Mollay Károly a német–magyar nyelvi érintkezések té

maköréhez kapcsolódva az 1153. évi Pannonhalmi oklevél szórványait is elemzi.

52 A 21. század elején a Tihanyi alapítólevél megalkotásának 950. évfordulója kapcsán érezhetően nagy lendületet kapott a szórványemlékek feldolgozása. Amellett, hogy ez az ünnepi alkalom a Tihanyi alapítólevélre fokozottan 42 Szamota I.: A

tihanyi apátság alapítólevele i. m.

43 Bárczi Géza: A

tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Bp. 1951.

44 Mikos József: A

székesfehérvári keresztesek 1193. évi oklevele mint magyar nyelvemlék. Magyar Nyelv 31. (1935) 152–167., 243–258., 288–308.

45 Szabó Dénes: A

dömösi prépostság adománylevele. Magyar Nyelv 32. (1936) 54–57., 130–135., 203–206.; Uő:

A

dömösi prépostság adománylevelének helyesírása. Magyar Nyelv 33. (1937) 99–

109.; Uő:

A

dömösi prépostság adománylevelének hely- és vízrajza. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 85.) Bp. 1954.

46 Pais Dezső: A

veszprémvölgyi apácák görög oklevele mint nyelvi emlék. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 50.) Bp. 1939.

47 Kniezsa István: Az

esztergomi káptalan 1156. évi dézsmajegyzékének helynevei. Századok 73. (1939) 167–187.

48 Uő: A

zobori apátság 1111. és 1113. évi oklevelei mint nyelvi (nyelvjárási) emlékek. Magyar Népnyelv 6. (1947–1949) 3–50.

49 Terestyéni Cz. Ferenc: Magyar közszói eredetű személynevek az 1211-i tihanyi összeírásban. (A

Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 59.) Bp. 1941.; Gácser Imre:

Az

1211. évi tihanyi összeírás helyesírása és hangtani sajátságai. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 58.) Bp. 1941.

50 Galambos László: A

szentírási eredetű személynevek a Váradi Regestrumban. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 64.) Bp. 1942.

51 K. Fábián Ilona: A

Váradi Regestrum helynevei. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 13.) Szeged 1997.

52 Mollay Károly: Német-magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig. Bp. 1982. 93–119.