Századok – 2018
2018 / 2. szám - KÖZLEMÉNY - Szőke Melinda: A hamis oklevelek a magyar nyelvtörténeti vizsgálatok szemszögéből
A HAMIS OKLEVELEK A MAGYAR NYELVTÖRTÉNETI VIZSGÁLATOK SZEMSZÖGÉBŐL 424 11–12. századi okleveleinkben is sok tulajdonnévvel és közszóval találkozunk, „melyekben szavaink legrégibb alakja és jelentése van megőrizve”, de néhány példával le is zárja a tárgyalásukat, és a terjedelmes munkájának további részében csak a szövegemlékeknek szenteli a figyelmét.34 A csaknem egy évtizeddel ké sőbb, azonos címmel megjelentetett tanulmányában a korábbi kutatásait kiszélesítve a nyelvemlék-ismertetései között már a Tihanyi alapítólevél, illetőleg más szórványemlékek, mint a Váradi regestrum, valamint Anonymus és Kézai Gesta Hungarorum című munkája is helyet kapott. 35 A szórványemlékek fontosságának – az első hiteles és eredeti formájában fennmaradt oklevelünkkel történő – hangsúlyozása vélhetően Szamota István kutatásainak a hatását mutatja. Zolnai egyrészt ebben az időszakban egészíti ki és szerkeszti kötetté Szamotának az oklevelek magyar nyelvű szavaira vonatkozó gyűjtését,36 másrészt pedig 1895-ben jelent meg Szamotának az a tanulmánya, amely fordulópont a magyar nyelvtörténetírásban: ez az első olyan munka ugyanis, amely egy szórványemlék szórványait elemzi nyelvészeti szempontok alapján.37 A Tihanyi alapítólevél közszóként is létező (ugyanez volt a Magyar Oklevélszótár szervező elve is) magyar lexémáit sorba rendezve egyúttal azt is jelzi, hogy „a magyar nyelvtörténetet 1055-tel vagyis a tihanyi apátság alapítólevelével kell kezdenünk, mert ez a legrégibb egykorú és hiteles oklevelünk, egyszersmind nyelvemlékünk is”. 38 Jakubovich Emilnek és Pais Dezsőnek a tanulmányozásra váró nyelvemlékeink szövegeit közrebocsátó közleményében az eddigieknél sokkal nagyobb hangsúllyal jelennek meg az oklevelek: például a Tihanyi alapítólevél, a Veszprémvölgyi apácák adománylevele, a Dömösi prépostság adománylevele vagy a Tihanyi ösz szeírás stb.39 A szövegközlések mellett a kötet függeléke is a szórványemlékek forrásértékére hívja fel a figyelmet, itt ugyanis azt a 72 oklevelet sorolják fel a szerzők, amelyek 1200 előtt keletkeztek, és eredetiben vagy azonos korú másolatban maradtak fenn.40 Az Ó-magyar olvasókönyv után megjelent nyelvemlékeket bemutató munkákban már megtalálható az olvasókönyvben példaként említett szórványemlékek rövid bemutatása is. 41 34 Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Bp. 1894. 23. 35 Vö. Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Magyar Nyelv 1. (1905) 29–36., 71–78., 115–122. 36 Magyar oklevélszótár. Szerk. Szamota István et al. Bp. 1902–1906. 37 Szamota István: A tihanyi apátság 1055-iki alapítólevele. Nyelvtudományi Közlemények 25. (1895) 129–167. 38 Uo. 131. 39 Jakubovich E. – Pais D.: Olvasókönyv i. m. XXXVII. 40 Uo. 291– 301 . 41 Szabó Dénes: A magyar nyelvemlékek. Bp. 1959.; Molnár József – Simon Györgyi: Magyar nyelvemlé kek. Bp. 1977.; Dömötör Adrienne: Régi magyar nyelvemlékek. A kezdetektől a XVI. század végéig. Bp. 2006.
