Századok – 2018
2018 / 2. szám - KÖZLEMÉNY - Szőke Melinda: A hamis oklevelek a magyar nyelvtörténeti vizsgálatok szemszögéből
421 SZŐKE MELINDA megírásának a korához, és melyek az átíráséhoz.12 Megítélésem szerint a hamis okle velek esetében is hasonló helyzettel állunk szemben, mert hiába tudjuk egy oklevélről, hogy azt a 13. században jegyezték le a 11. század helyett, mégsem köthetjük a bennük szereplő nyelvi elemek mindegyikét a későbbi századhoz. Az oklevél-hamisítóknak vélhetően az volt a céljuk, hogy az évszázadokkal később kiállított oklevelek is jól illeszkedjenek a hamisított kor (hiteles) oklevelei közé, ezért a hamis oklevél tárgyában korábban már kiadott okleveleket forrásként használták fel.13 A mintakövetés a magyar nyelvi elemek lejegyzésében is megmutatkozik, ekképpen általában a hamis oklevelek szövegeiben is legalább két kor nyelvi arculata lelhető fel. 14 Az oklevelek tulajdonneveinek összegyűjtése A helynevek iránti érdeklődéssel szinte egy időben jelentkezett az igény a középkori magyar oklevelek tulajdonneveinek (közte helyneveinek) a megismerésére, szótári formában való megjelentetésére.15 Az okleveles forrásokra támaszkodó szótárak szerkesztői az eredeti formában megőrződött hiteles okleveleink magyar nyelvi anyaga mellett többnyire a bizonytalan kronológiai státuszú oklevelek szövegeiben feltűnő tulajdonneveket is közre kívánták adni, és ezt a gyakorlatot követik a modern kori szótárak szerkesztői is.16 Horváth István – Teleki József vélekedését erősítve, aki az elsők között szólt amellett, hogy a helyneveknek is van helye a szótárakban17 – azt emeli ki, hogy egy tökéletes magyar szótár nem nélkülözheti a legrégebbi okleveleink magyar nyelvű szavait. 18 Két évtized múlva a későbbi egyháztörténész Révész Imre az Új Magyar Muzeum lapjain az első jelentős helynévgyűjtemény közlésébe fogott bele. 19 12 Legutóbb Kenyhercz Róbert foglalkozott az átírási gyakorlat nyelvtörténeti vonatkozásaival. Vö. Kenyhercz Róbert: A középkori oklevelek átírási gyakorlatának nyelvtörténeti vonatkozásai. Helynévtörténeti Tanulmányok 12. (2016) 7–44. 13 Kniezsa István: A magyar helyesírás a tatárjárásig. Magyar Nyelv 24. (1928) 190.; Jakubovich Emil – Pais Dezső: Ó-magyar olvasókönyv. Pécs 1929 . XXV. 14 Szőke Melinda: A bakonybéli apátság 1037. évi alapítóleveléről. Helynévtörténeti Tanulmányok 12. (2016) 45–57., itt: 53–54. 15 A magyar helynévkutatás 19. századi kezdeteit részletesen tárgyalja Szabó T. Attila: A magyar helynévkutatás a XIX. században. Kolozsvár 1944. 16 Korai magyar helynévszótár 1000–1350. I. Abaúj–Csongrád vármegye. Szerk. Hoffmann István. Debrecen 2005.; Helynévtörténeti adatok a korai ómagyar korból. Szerk. Hoffmann István et al. I. Abaúj–Csongrád vármegye. Debrecen 1997., II. Doboka–Győr vármegye. Debrecen 1999., III. Heves–Küküllő vármegye. Debrecen 2012., IV. Liptó–Pilis vármegye. Debrecen 2017. 17 Teleki József: Eggy tökélletes magyar szótár’ elrendeltetése, készitése módja. In: Jutalom feleletek a’ magyar nyelvről, a’ Magyar Nemzeti Museum 1815. 1816. 1817 esztendei kérdéseire II. Kiadta Horváth István. Pest 1821. 18.; Szabó T. A.: Helynévkutatás i. m. 182–183. 18 Horváth István: Magyar Szótár Gyökérrenddel és Deákozattal. Tudományos Gyűjtemény 5. (1833) 111 . 19 Révész Imre: Magyar helynevek I-III. Új Magyar Muzeum 1. (1850 – 1851) 510 – 513., 2. (1851 – 1852) 151–164. és 310–315.
