Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Ordasi Ágnes: Bombamerényletek a fiumei kormányzóság ellen (1913–1914)
BOMBAMERÉNYLETEK A FIUMEI KORMÁNYZÓSÁG ELLEN (1913–1914) 416 mégis lemondott a városatya újraválasztásáról. A döntésben szerepet játszott, hogy Zanella figyelmeztette a testület tagjait, hogy ellenszegülés esetén Wickenburg feloszlatja a tanácsot és ismét királyi biztosi felhatalmazást kap.95 Maga helyett egy politikustársát ajánlotta, akivel előzetesen a kormányzó is egyeztetett.96 1914. május 2-án így Francesco Corossaczot választották Fiume polgármesterévé. 97 Összegzés Az első robbantást minden bizonnyal a Giovine Fiume tagjai követték el. Tettüket a kormány és a kormányzóság politikájával szembeni elégedetlenség és Icilio Bacich kiutasítása motiválta. A látványos tiltakozás a magyar állam központosító rendelkezései, és nem konkrét személy ellen irányult. Az a feltételezés is megalapozottnak tűnik, hogy a robbantást az Autonóm Párt jóváhagyásával hajtották végre, s felbujtásukban valamilyen módon az autonomisták is részt vettek. A második merénylet értelmi szerzőjét nem sikerült megtalálni. A rendelkezésre álló források segítségével sem Scipioni, sem Beusterien valódi szerepe nem tisztázott, és az sem derült ki, hogy Gigante milyen forrásokra alapozta állításait. Elvileg a kormányzó és a határrendőrség érintettsége mellett szól az a tény, hogy Scipionit büntetett előélete ellenére is megbízták, és feltétel nélkül hitelt adtak értesüléseinek. A kormányzóság az Autonóm Párt ellehetetlenítését célzó törekvéseit Wickenburgnak a város politikai életet ismertető levelei is alátámasztják. Ebben az esetben viszont természetesen felmerül a kérdés, hogy vajon a kormányzó mennyire folytatott önálló politikát, s mennyiben tekinthető kizárólag a kormány meghosszabbított kezének. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a mindenkori kormányzó feladata elsősorban a magyar állami tekintély képviselete és a központosítás keresztülvitele volt Fiumében, s így szükségszerűen konfrontálódott a város különleges jogállásának és autonómiájának megőrzését kívánó elemekkel. A legista képviselőtestület feloszlatása jól mutatja, hogy 1913-ra ezek az ellentétek már áthidalhatatlannak bizonyultak, s hogy egy esetleges arany középútnak nem volt realitása. Wickenburg viselkedését Zanellával való feszült személyes viszonya is befolyásolta, melynek csúcspontjaként a kormányzónak sikerült elérnie, hogy a fiumei politikust 1914-ben a keleti frontra vezényeljék. 95 Il Consiglio municipale elegge il nuovo podestà. Il Popolo, 1914. május 3. 96 Wickenburg mindvégig remélte, hogy Corossacz képes lesz Zanellától függetlenedni, és önálló, együttműködőbb politikát folytatni. Wickenburg István kormányzó a belügyminiszternek Corossacz választott polgármester megerősítése tárgyában. Fiume, 1914. jún. 7. DAR JU 5. Eln. ir. 177./1914. 97 Corossacz polgármesterré történt megválasztása tárgyában. Fiume, 1914. máj. 2. DAR JU 5. Eln. ir. 153./1914.
