Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csorba György – Fodor Gábor: Mosony Lipót – történeti kutatás és magyar kultúrpolitika Konstantinápolyban, 1914–1916
CSORBA GYÖRGY – FODOR GÁBOR 337 Mosony Lipót az örménykérdésről Mosony közéleti írásainak és jelentéseinek egy további jelentős témájáról mindenképpen szólnunk kell, ami nem más, mint az első világháborús „örménymészárlások” kérdése. Miután Mosony első kézből értesült az eseményekről, több újságcikkben, illetve jelentésben is kitért az Oszmán Birodalomban élő örmények sorsára. Az oszmán kormányzat 1915. április 24-én rendelte el többszáz konstantinápolyi örmény értelmiségi letartóztatását és deportálását, s az örményekkel szembeni fellépést májustól országos méretűvé terjesztették ki.85 Az ül dözések értelemszerűen Konstantinápolyban is éreztették hatásukat, de a különböző nemzetiségű misszionáriusok és diplomaták jelentései is „elárasztották” a központi- és az antant hatalmak diplomáciai testületeit. Mosony (és feltételezhetően Schrotty) is értesült az eseményekről, sőt Mosony magyar újságoknak küldött cikkeiből azt is nyomon követhetjük, ahogy véleménye egyre inkább megváltozott a helyzet természetét illetően. A Katholikus Szemle, illetve a kato likus Alkotmány című újságban már 1915-ben írt az örmények keserű sorsáról, ám ekkor még azzal magyarázta a török akciót, hogy „az örmények, ellenkezőleg, a törökországi szigorú hadiállapot mellett is erős tevékenységbe kezdtek. Miként a Kaukázusban sok örmény beállott önkéntesnek az oroszok seregébe, ugy sokan mentek Törökországból is Erzurum és Van vidékéről orosz katonának. Konstantinápolyban egy örmény összeesküvésnek jöttek nyomára”,86 s hogy „a világháborúban az örmény nemzet elhirtelenkedve felkelt a török kormány ellen és elbukott”.87 Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy Vanban és Erzurumban is születési helye Karaszubazár (Bilohirszk, Krím-félsziget), született 1893. máj. 15-én. Korábban tanulmányokat folytatott az odesszai és a konstantinápolyi egyetemeken. Eötvös Collegiumba történő felvételéről 1916. okt. 12-én döntöttek, miután Németh Gyula turkológus meggyőzőnek találta tudását. A VKM 142.131/1916-os számú, 1916. nov. 11-i keltezésű iratában hagyták jóvá véglegesen a felvételét. Az iratok tanulsága szerint 3 hónap alatt megtanult magyarul, emellett számtalan más nyelven is tudott. A török próza történetéről írt szakdolgozatot Németh Gyula irányítása mellett, csoporttársa volt a később Ankarába kerülő Rásonyi Lászlónak. Doktori fokozatának sikeres megszerzését követően Lausanne-ban dolgozott egy rövid ideig, majd visszatért a Krímbe. Végül Azerbajdzsánban telepedett le, ahol a nyelvújítás mellett az azeri turkológia megteremtője lett. Az Eötvös Collegium iratai, Nyíri Mária hagyatéka. Másolata birtokunkban. 85 Az örmény népirtás/örmény kitelepítés szakirodalma szinte végtelen, ma is ádáz vita dúl a népirtást tagadók és elítélők között. Ezért jelen munkánkban szerencsésebbnek tartjuk a korabeli magyar kifejezések („örménymészárlások”, „örményüldözések”) használatát. Legjelentősebb nemzetközi munkák Ronald Suny: Az örmény népirtás története. Bp. 2016.; Taner Akçam: A Shameful Act. New York 2006.; Vahakn N. Dadrian: The History of the Armenian Genocide. Ethnic Conflict from the Balkans to Anatolia to the Caucasus. Oxford–London 2008.; Raymond Kévorkian: The Armenian Genocide. A Complete History. London–New York 2006. 86 Mosony Lipót: Háborús előadások Konstantinápolyban II. Alkotmány, 1915. augusztus 22. 12. 87 Uő: Turán (Könyvismertető). Katholikus Szemle 30. (1916) 353. A cikket 1915-ben írta Mosony. A Katholikus Szemlében a témában megjelent további cikkét lásd Uő: Az örmény katholikus egyház
