Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csorba György – Fodor Gábor: Mosony Lipót – történeti kutatás és magyar kultúrpolitika Konstantinápolyban, 1914–1916
MOSONY LIPÓT – TÖRTÉNETI KUTATÁS ÉS MAGYAR KULTÚRPOLITIKA KONSTANTINÁPOLYBAN 338 hatalmas vérengzéseket rendeztek a törökök, „a város örményeit távozásra szólították fel, a távozóknak pedig elállották utját és legyilkolták őket. A férfiakat megölték, az asszonyokat és gyermekeket sok esetben halálos ijesztések között az izlám felvételére kényszerítették – mindez a mai világban szinte hihetetlenül hangzik”.88 A többször idézett 1915 novemberi titkos tanácskozáson Csernoch hercegprímás is még úgy fogalmazott, hogy „az örmény keresztények között – úgy látszik – sikerült az orosz befolyásnak nyugtalanságot szítania, ami maga után vonta az örmény hitközségek elpusztítását”, ezért azt javasolta, hogy a német és az osztrák–magyar egyházi kar minden csatornán próbáljon kapcsolatba lépni a szíriai és libanoni keresztényekkel, hogy „a török állam iránt feltétlen lojalitást tanúsítsanak. [...] Így elejét vennők a civilizációt beszennyező mészárlásoknak, és néhány bűnös miatt sok ártatlan ember pusztulásának”. 89 Az sem elképzelhetetlen, hogy Mosony csak a háborús cenzúra kijátszása érdekében írta bele cikkeibe az örményellenes pogromok előzményeinek ismertetését (felkelés, az oroszokkal történő összejátszás, fegyverkezés stb.), hisz ezek kísértetiesen hasonlítanak a hivatalos török nyilatkozatokhoz, mint ahogy az sem zárható ki, hogy azokat komolyan is gondolta. Mindenesetre tény, hogy az egyetlen nem nyilvános, örmény ügyben írt jelentésében, melyet Csernoch János hercegprímásnak küldött, már nyomát sem találjuk az okok keresésének. Az 1916. április 17-i keltezésű levelében felhívja a figyelmet arra, hogy a tavalyi évben „eldeportálták az örményeket Éjszaktörökországból, Kisázsiából, Mezopotámiából, délfelé az arab sivatagba”, és hogy később addig terelték a szerencsétleneket míg a kialakulása és mai helyzete a világháborúban. Katholikus Szemle 29. (1915) 977–988. A cikket és az Alkotmány szeptemberi számába írt Mosony cikket idézi Kránitz Péter: The Armenian Genocide in Interwar Hungarian Discourse. Journal of Levantine Studies 5. (2015) 2. sz. 147–162. 88 Mosony Lipót: Háborús előadások Konstantinápolyban II. Alkotmány, 1915. augusztus 22. 12. Mosony maga ismeri el ebben a cikkben, hogy az írására nagy hatással volt a Türk Odzsaiban tartott megbeszélés, amely szervezet – ahogy azt fentebb jeleztük –, szorosan együttműködött a kormánnyal. Ezzel együtt elismerésre méltó, hogy sok magyar újságíróval ellentétben Mosony mert írni az örménymészárlásokról. 89 Csernoch János hercegprímása levele Burián István közös külügyminiszterhez. Bp., 1916. nov. 26. ÖStA HHStA MdÄ PA I 762. Generalia X/41. Csernoch ebben a levelében az előző napi, németekkel közösen tartott titkos megbeszélést foglalta össze. Az örményekre vonatkozó adatokat Matthias Erzberger és Joseph Schmidlin felszólalása alapján írta meg. Feltételezésünk szerint Mosony örmény deportálásokra vonatkozó információi is jórészt a német és esetleg osztrák jelentéseken alapulhattak. Ezt a feltételezést erősíti egyrészt Mosony későbbiekben idézett jelentése Csernoch hercegprímás felé („A keleti katholikusok és keresztények ezen újabb szorongatását föltétlen biztonsággal tudom a németektől.”), másrészt az a tény, hogy Mosony jelentése előtt egy hónappal Matthias Erzberger is hasonló témájú levelet küldött a német külügyminisztérium számára. M. Erzberger képviselő levele a német külügyminisztérium követségi tanácsosához. Berlin, 1916. márc. 3. In: The Armenian Genocide. Evidence from the German Foreign Office Archives, 1915–1916. Ed. Wolfgang Gust. New York–Oxford 2014. 561– 564. Továbbá Várady L. Árpád kalocsai érsek levele Burián István közös külügyminiszterhez. Kalocsa, 1916. márc. 14. ÖStA HHStA MdÄ PA I 762. Generalia X/41. Ebben Várady is Erzberger jelentésére alapozva írt a törökök örményekkel szemben elkövetett „irtózatos mészárlásáról”.
