Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
DEMETER GÁBOR 315 társadalom széles rétegeit is képes volt mobilizálni, ezáltal lehetővé vált a kolonialista gondolat elfogadtatása – mely mint láttuk nagy nehézségbe ütközött már Kállay idejében, s politikai megosztó tényezőként szerepelt. A turanizmus másik előnye, hogy a célterületen is volt recepciója, azaz alkalmas volt arra, hogy tömegek szimpátiáját elnyerve pozitívumként tekintsen a magyar (esetleg osztrák–magyar) jelenlétre a térségben. Ez ugyanis az 1877–1908 közötti geo- és gazdaságpolitika mögül hiányzott,195 az eredeti szituációra kidolgozott koncep ció196 Szerbia és Románia „átállásával” egyébként is értelmét vesztette. 197 Gyenge gazdaság esetében a behatolás kulturális térnyerés vagy hatalmi nyomás nélkül nem lehetett sikeres, mint ezt a tapasztalat bizonyította. 1908 után a turanizmus vált a magyar birodalmi gondolat közvetítőjévé, s szivárgott be mind a földrajzi, mind a gazdasági gondolkodásba. 198 FROM MODERNIZATION TO COLONISATION EFFORTS Hungarian Travellers, Scientists and Economists on the Balkan Affairs (from the 19th Century to the Annexation Crisis) by Gábor Demeter SUMMARY The study aims to explore the development of Hungarian economic ideas with regard to the Balkans. In the early 19th century, such ideas were generally limited to criticism of the economic situation and the competitiveness of the Ottoman Empire. This passive relationship gave way to a more active approach after 1878. The parallel disintegration of the Ottoman Empire and the emergence of the industrial revolution in Hungary gave rise Turán című folyóirat szerkesztőbizottságában (1913) a legnagyobb tudósok kaptak helyet (nem csak földrajzosok, akik a két világháború között meghatározó egyéniségek lettek). Lásd Ablonczy Balázs: Útkeresés – A Turáni Társaságban. Rubicon (2004) 2. sz. 12–14. 195 Mint azt megvallja Hegedüs Lóránt: A magyarság jövője a háború után. Politikai tanulmány. 2. kiadás. Bp. 1916. 25. 196 Magyarország, mint alkotmányos példa (horvát unionista párt), szemben a „birodalmi centralizációval”, a kisállami-kisnépi boldogulás elősegítője és pánorosz törekvésektől való védelmezője. (E koncepció csak az Erődi-féle turkofil vonal háttérbe szorulása után vált dominánssá.) 197 Lásd Kállay megjegyzését a balkáni népek és magyarok „elidegenedéséről”, amely miatt szerinte már csak a birodalmi politika kínált lehetőséget a magyar érdekek érvényesítéséhez. 198 A Kállayt követő generáció felismerte a veszélyeket, de tévesen ítélte meg a lehetőségeit, mikor úgy vélte, hogy a kulturális transzferen túl képes önállóan gazdasági és diplomáciai pozíciószerzésre, noha ez még a két birodalomfél együttműködése esetén is kérdéses lett volna. Az osztrákok kiiktatására azonban csak német segítséggel volt reális esély, ezt viszont nem mindenki támogatta, ráadásul a német–magyar kapcsolat még aszimmetrikusabb volt. A turáni „keletmánia” kettőssége, hogy a német koncepcióval mutatott feltűnő párhuzama egyaránt tükrözte a lemaradástól való félelmet (a német kooperáció elutasítása esetén) és a németekkel való kooperáció szükségességét.
