Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
DEMETER GÁBOR 305 hatására Horváth Ödön,127 s szolgált levelezőként Németh Józseffel (Szerbia) együtt, s egy máig jól használható gazdasági leírást hagyott az utókorra. 128 Albánia a Monarchia behatolásának egyik fő terepe lett a századforduló után, így nem meglepő, hogy Báró Nopcsa Ferenc albániai utazásairól 129 a leg újabb történeti kutatások ugyancsak bizonyították: a világhírű magyar utazó kapcsolatban állt Conrad vezérkari főnökkel, továbbá Thallóczy Lajoshoz is kötődött (naplójában „tanítványának” nevezte Nopcsát).130 Strausz Adolf, a Keleti Kereskedelmi Akadémia (KKA) későbbi tanára ekkor még katonaként járta be a Balkánt,131 aligha a hadsereg anyagi támogatása nélkül (Bosznia-Hercegovina okkupációja után Koburg Ferdinánd tiszttársa, később tanácsadója Szófiában). A kezdeti, Boszniához szorosan kötődő deskriptív kísérletei után132 az 1888-as, a Monarchia gazdasági behatolását célzó balkáni szintézise minőségi ugrást jelentett. A Budapest–Belgrád–Szaloniki-vasútvonal küszöbön álló átadása133 ugyanis a félszigetre irányította a figyelmet, így 1885-ben állami dotációval egy hattagú csoport (országgyűlési képviselő, geológus, mérnök, régész, nagykereskedő és Strausz) indult el a balkáni országok tudományos kutatására. Ennek eredménye volt számos publikáció.134 Szterényi (Stern) 127 Horváth Ödön: Albánia. Bp. 1902.; Uő: Albánia. Budapesti Szemle 111. kötet (1902) 307–309. sz. 1–30. 128 Németh József: Ó-szerbia és szerb-Maczedónia közgazdasági leírása. Bp. 1916.; Németh József: Szer bia egyetemes leírása. Bp. 1918. 129 Nopcsa szerint az albán gyáripar fejlesztéséhez (1914-ben egyetlen bánya működött a térségben) az erdők (ekkor még) elégségesek, a terület vízenergia szempontjából kifejezetten kedvező adottságokkal bír, de mezőgazdasági szempontból a terület nem önellátó, importra szorul, és kikötői alkalmatlanok kereskedelemre. Kevés téves megállapítása közül talán az albán érckészletek alábecslése érdemel szót, mentségére szolgáljon, hogy a dél-albániai lelőhelyeken nem járt. Ugyanakkor társadalomföldrajzi megfigyelései igen pontosak. Nopcsa Ferenc: A legsötétebb Európa. Bp. 1911. 55–58. 130 Pollmann Ferenc: Nopcsa Ferenc. In: Magyarország az első világháborúban. Lexikon A–Zs. Szerk. Szijj Jolán – Ravasz István. Bp. 2000. 502. 131 Tudását és kapcsolatrendszerét még 1916-ban is hasznosította, mikor diverzánsakciót hajtott végre a szerbek ellen. 132 Strausz Adolf: Bosznia története és néprajzi leírása. Bosnyák Föld és népe I. Bp. 1881., II. Bp. 1883. 133 1878-ban a szerbek a területgyarapodásért cserébe nyugati kölcsönből kötelesek voltak vasútvonalat építeni a Monarchia és Törökország között. A Monarchia azonban nem tudott élni a kedvező lehetőséggel: először a déli szakasz készült ugyanis el, a századfordulón a szerb–osztrák–magyar viszony eléggé megromlott, s 1906-ban a vámháború során a szerbek lezárták a vasutat. Ennek köszönhető a sok diplomáciai csatározáshoz vezető, novipazári szandzsákon keresztül vezetendő Uvac-Mitrovica és az Adria albán parti alternatíva megszületése. 134 Ábrahám B.: A Balkán képe i. m. 51., Keleti Károly: A Balkán-félsziget némely országai i. m., Asbóth János: Bosznia és Hercegovina. Bp. 1887., továbbá Strausz Adolf: A Balkán félsziget: Macedónia, Észak-Albánia és Montenegró. Bp. 1888. című művének előszava és Réthy D.: Magyarország a Balkán piacain i. m. is e „hullám” eredménye.
