Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
DEMETER GÁBOR 303 eséllyel fejlettebb és távoli piacra. A balkáni gazdasági expanziónak, bár nem volt alternatívája, voltak viszont korlátai. Lengyel 1916-os (!) Szerbiára vonatkozó megállapításához hasonlóan109 Strausz Adolf is úgy véli, hogy az önellátás és alacsony életszínvonal miatt Törökország ázsiai része hiába lenne ideális piac a magyar termékek számára (nincs verseny, hiszen „a mohamedán lakosságnak nincs hajlama az ipari foglalkozáshoz, sem a kereskedéshez” ), 110 de a lakosság igénytelensége miatt még az egyszerűbb termékek re sincs kereslet. „A bennszülöttek túlnyomó része nem dolgozik és nem termel többet, mint amennyi az éhenhalástól megmenti.”111 Az ország tehát még nem lé pett túl az önellátó gazdálkodás szintjén, mely alapvetően korlátozza a kereskedési lehetőségeket.112 Ezen lehetne segíteni a közlekedés fejlesztésével, azonban erre a magyaroknak egyrészt pénze nincs, másrészt veszélyes is, mert nemcsak a török fogyasztást növeli meg, de az exportot is, márpedig az részben egyezik a magyar agrárexportcikkekkel. 113 A gazdasági problémák azonban ezzel nem értek véget. Réthy Dezső 1889-ben elismeri, hogy 1877 után Európa-szerte gazdasági dekonjunktúra van,114 tehát Kállay és György Endre elképzeléseinek megvalósítása nehézségbe ütközik. Noha az állam valóban szerepet vállalt a tőke mobilizálásában (1885-ben országos kiállítást rendeznek a Balkán termékeiből, ennek keretén belül írja meg Keleti Károly is könyvét, továbbá expedíciót is szervez a félszigetre), 115 ez nem volt hatásos: a magyar kereskedők és iparosok igen passzívan viszonyultak a balkáni piacokhoz, és Réthy szerint a balkáni kereskedelmünk értéke és aránya (mely a forgalomnak egyébként is csak 9%-a) a felére esett.116 Kínál azonban alternatívát a helyzetre. Réthy azok közé tartozott, akik (mint Kállay) úgy vélték, a balkáni agrárimport nem jelent veszedelmet a magyar gazdaságra, amennyiben európai piacra csak Budapesten keresztül jut ki, ebben az esetben ugyanis feldolgozott termékként távozva hazánk gazdaságát erősítik. Így a védővámokat sem szorgalmazta, s a fentiek folytán számára a Balkánnal fennálló negatív külkereskedelmi mérleg (az elégtelen export és az alacsony vásárlóerő) sem volt önmagában probléma. Ő megfordította tehát a kereskedelmi irányt: Magyarország kedvező földrajzi 109 Lengyel G.: Utazás i. m. 12–13. 110 Strausz A.: Törökország i. m. 8–9. 111 Uo. 6. 112 Az exportösztönző politika elutasítása implicite érv volt a védővámos politika mellett. 113 Ezt viszont mások nem látták problémának. 114 Az áresés miatt pl. Magyarország kenyérfogyasztása súlyban megduplázódott, de értékben stagnált. Tisza I.: Magyar agrár-politika. A mezőgazdasági termények árhanyatlásának okai és orvosszerei. Bp. 1897. 12. Emiatt kerül előtérbe a hazai piacok védelme, a vámpolitika és az agrárérdek. 115 Réthy D.: Magyarország a Balkán piacain i. m. 4–7. 116 Uo. 132.
