Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
A MODERNIZÁCIÓTÓL A KOLONIZÁCIÓS TÖREKVÉSEKIG 302 Ami a gazdasági lehetőségek elfecsérlését illeti, a Kállay szellemiségét követő Thallóczy egyik első külföldi útján102 1882-ben arról ír, hogy midőn „az oszmán birodalom [...] alkatrészeire bomlik”, e folyamatot a magyar kereskedelemnek maximálisan ki kell használnia, ezért fontos „a keleti akadémiák felállítása.” 103 (Hasonlóan ír Keleti Károly is 1885-ben.)104 A magyar gazdasági törekvések elő segítése érdekében ki kell használni a délszlávok nagy tragédiáját, miszerint nincs igazi középosztályuk, tradicionális arisztokráciájuk, továbbá államalkotó és „olvasztóképességük”. A polgárság hiánya, a birodalmi megrendelések elvesztése (hadsereg) és a „kiírthatatlan vallási türelmetlenség” miatt ugyanis a helyi iparosréteg 1878 után meggyengült, és sokszor a helyi keresletet sem képes kielégíteni, ami kitűnő niche -t jelent. De az agrárexportőr Bulgária (és Szerbia és Románia) csak akkor volt hajlandó az ipari tarifákat csökkenteni,105 ha a magyar agrárvámok is csökkennek, ami a hazai agrártermelők védelmében viszont nem történt meg. Mert ahogy az utókor látta: „Az osztrák ipar érdekében nem adhatunk mezőgazdaságunkat veszélyeztető kedvezményeket a Balkán-államoknak. [...] Magyarország jövője attól függ, hogy ipara fejlődésre és kivitelre képes lesz-e.”106 A többfrontos gazdasági küzdelemre azonban a magyar fél nem volt felkészülve, így a magyar iparcikkek piaci pozíciói sem javultak, miközben az ország ipari keresőinek aránya az 1870-es 5%-ról 25%-ra emelkedett, tehát a belső exportigény is nőtt. 107 Ugyancsak a realitások talaján maradva, hogy ha megnézzük Keleti Károly 1885-ös összevetését arról, hogy melyik ország mit exportált a Balkánra, akkor a Monarchia termékeit az olcsó, alacsony hozzáadott értékű áruk, félkésztermékek, egyszerű gépek között kell keresnünk.108 A lapát és kapa, valamit az eke magyar termék volt – kétségtelenül fontos a parasztgazdaságoknak, tehát széles, de rosz szul fizető piacot célzott meg az export – ezzel szemben a motorok, gőzmozdonyok Angliából érkeztek. A Magyarország gépipara aligha törhetett volna be 102 Másik útja Oroszországba vezetett (ezt 1913-ban is megismétli). Őt sem jellemezte a ruszofóbia. 103 Thallóczy Lajos: Utazás a Levantéban. A keleti kereskedelem története Magyarországon. Bp. 1882. 121–122. 104 „Őszintén és nyíltan szólva: tért akarunk, tért kell foglalnunk szomszédunkká vált európai vagy közel ázsiai Keleten, [...] versenyre kelni Nyugot ama részével, mely Keletre már is behatolt, s ott minrovásunkra további foglalásokat tenni készül.” Keleti Károly: A Balkán-félsziget némely országai- és tartományainak közgazdasági viszonyai. Bp. 1885. 105 A függetlenség előtt a Török Birodalom alacsony, 3%-os vámtarifái voltak érvényesek. Később azonban az oszmánok majd az 1890-es évektől az utódállamok is emelték azokat a protekcionizmus erősödésével. 106 Kogutowitz Károly: A Balkán félszigetről. Földrajzi Közlemények 41. (1913) 49. A mezőgazdasági export korlátait belátva Havass is úgy vélte, hogy „eredményt ezért csak úgy érhetünk el, ha nagyszabású iparpolitikát folytatunk”. Havass Rezső: Magyarország és a Balkán. Földrajzi Közlemények 41. (1913) 172., 197. 107 Havass R.: Magyarország és a Balkán i. m. 172., 197. 108 Keleti K.: A Balkán-félsziget i. m. 40–80., 169–170.
