Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
DEMETER GÁBOR 301 Bosznia-politikájának legitimációjaként tekinthetünk e megnyilatkozásra, ezért a történeti konstrukciója nem „objektív”.)95 Ugyanígy vélekedik az oszmán uralom alól felszabaduló népek éretlenségéről.96 Az Osztrák–Magyar Monarchia tehát kul túrmissziót teljesít. Liberális szemszögből az okkupáció még morálisan is indokolható, hiszen a Monarchia alávetés vagy egyes csoportok pozitív diszkriminációja helyett „arra vállalkozott, amit az előbbi souverain [Török Birodalom] nem tudott megtenni (de megígért): mindenkinek egyforma jogot akart biztosítani”. 97 A mo dernizációnak pedig elengedhetetlen feltétele a gazdasági behatolás98 (a modernizá ció pedig a társadalmi struktúra fennmaradásának vagy nagyobb kataklizma nélküli átalakulásának előfeltétele, mivel oszmán alapokról nem lehet építkezni). A Kelet és Nyugat közöttiség gondolata nála még jóval reálisabban jelentkezik (a magyar nála nem kultúrateremtő csak kultúraközvetítő nemzet), mint azoknál, akik a lehetőséget kötelességgé konvertálva nemzeti küldetéstudattá és más népek feletti felsőbbrendűséggé torzították azt (Concha Győző, 99 Grünwald Béla), mely részben a herderi szorongatottság-érzésből táplálkozott. A frusztráció és „felsőbbrendűség” kettőssége szintén megjelenik Kállaynál: „Vezérszerepet kell játszanunk a gyöngébbek között.” A balkáni expanzió a nemzetpolitika szerves részévé vált. Kállayt idézve: „Egy dolgot kell csak conzerválni, a magyar faj uralmát [...] az expanziónak is ezt a célt kell szolgálnia”.100 Dán Károly és Dupcsik Csaba értelmezésében a hódítás és a birodalmi ambíciók éltető erőnek bizonyulhatnak egy „szorongatott” nemzet számára: „Vezéreszmék [...] egy eszme kell, hogy az egész nemzetet áthassa, ha fejlődni, gyarapodni, hatalomra vergődni óhajt. Nálunk most ilyen eszme nincs. Minden törekvésünk az Ausztriával való viszony alakulására irányul. Ilyen nagy eszme lehet a hódítás Kelet felé.” 101 E „defenzív imperializmuson” alapuló balkáni politikát támadó egyik oldal tehát abból indult ki, hogy a magyar nemzetet Magyarországon kell megerősíteni, nem a Balkánon elfecsérelni az erőforrásokat. A másik szerint pedig Magyarország gazdaságilag alapvetően alkalmatlan a terjeszkedésre, csak Ausztria számára kaparja ki a gesztenyét (ez már Szathmárynál jelentkezik). 95 A gondolat hatását tükrözi, hogy Szűcs Jenő száz év múlva hasonló koncepciót dolgoz ki. Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról. Történelmi Szemle 23. (1981) 313–360. 96 1871-es utazása során. Lásd Kállay B.: Kállay Béni utazásai i. m. 316. 97 Idézi Dupcsik Cs.: A Balkán képe i. m. 35., 63. 98 Lásd Kállay Béni: A mohamedánság helyzete Boszniában. Budapesti Szemle 103. kötet (1900) 283– 285. sz. 399–481. 99 Concha Győző: A magyar faj hegemóniája. Bp. 1890. 100 OSZK Kézirattár, Fol. Hung. 1689. 218–220. Idézi Dán K.: Kállay Béni i. m. 228. 101 MNL OL P344/43.k. 256-258. Idézi Dán K.: Kállay Béni i. m. 225., 230. és Dupcsik Cs.: A Balkán képe i. m. 76.
