Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
A MODERNIZÁCIÓTÓL A KOLONIZÁCIÓS TÖREKVÉSEKIG 288 leírás szerzője Lassu István (1829), noha számszaki adatokkal említi a Török Birodalom fő terményeit, a gazdaság értékelését mellőzi. Fényes Elek 1854-es munkája már részletgazdagabb: a legtermékenyebb országnak tekinti a birodalmat, melyet azonban nem kellőképpen művelnek, ezért az export nem múlja felül az importot, noha erre reális esély lenne megfelelő gazdaságfejlesztés esetén.17 Magáról a Birodalom túlélési lehetőségeiről egyébként sem Fényes, sem Széchenyi (1818) nem nyilatkozott túl pozitívan. 18 Az érdeklődés megélénkülését bizonyítja, hogy 1858-ban Korizmics László agrárszakemberként tartózkodott Konstantinápolyban hivatalos kiküldetésen. Útja hivatalosan a londoni magyar bor Konstantinápolyon keresztül történő exportjának költségeit vetette össze a trieszti és hamburgi iránnyal (megállapítása szerint a hamburgi út a legolcsóbb), valójában azonban az al-dunai hajózás fejlesztésének akadályait vette számba, amely miatt a balkáni szárazföld nem lehet a gazdaság célterülete.19 Mint azt 1860-as akadémiai székfoglalójában kifejtette, a Balkán gazdasági elmaradottságának20 „okai leginkább a következőkben keres hetők: a természetbeni dézsmában, s az adók behajtásának visszaélésekkel teljes módjában, a csinált jó utak hiányzásában, a művelés alatti földeknek helyi határozatlanságában,21 a gazdasági okszerű ismeretek nemlétében, s, végül a [képzett] munkáskezek nagy szűkében”.22 Korizmics a kapitulációk szerepére alig tér ki, noha Berinkey Dénes (a Keleti Kereskedelmi Akadémia tanára, később miniszterelnök) szerint (50 év távlatából) ezek a török gazdaság versenyképességét rontották, hiszen a külföldiek adót nem fizettek, szemben az oszmán honosságúakkal, s a tartományok közötti vám alól is mentesek voltak. 23 Korizmicshoz hasonlóan összegzi tapasztalatait a Vámbéry hatására a balkáni vasútépítéseknél nyelvtanulás céljából dolgozó, a későbbiekben a törökbarát 17 Fényes Elek: A Török Birodalom leirása, történeti, statistikai és geographiai tekintetben. Pest 1854. 306. Miként Széchenyi 1818-ban, ő sem tartja reálisnak és szükségesnek sem a birodalom indusztrializációját. 18 Noha a birodalom léte vagy felosztása gazdasági szempontból (a Nyugatnak kedvezményeket nyújtó kapitulációk miatt) nem indifferens. Széchenyi István keleti utazása (1818–1819). Bp. 1999. 44. (1818. szeptember). 19 Korizmics László: Jelentés a dunai hajózásról, s a magyar borok érdekében Konstantinápolyba tett utjának eredményeiről... a Magyar Gazdasági Egyesület 1858. évi nov. 17-ki közgyülésén. Budapesti Szemle 4. kötet (1858) 14. sz. 427–449. 20 Korizmics László: Törökország földbirtoki, adóügyi és gazdasági viszonyairól. Magyar Akadémiai Értesítő. A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi Osztály Közlönye. 1. kötet (1860) 2. sz. 200–201. 21 Ekkor még nem voltak láthatók az 1858-as földreform pozitív hatásai. Strausz még közel 50 évvel a földreform után is így ír: „nagy kárára van a mezőgazdaságnak a birtokviszonyok komplikáltsága is”. Strausz Adolf: Törökország. Ázsiai rész. Bp. 1905. 6. 22 Korizmics L.: Törökország i. m. 201. 23 Berinkey Dénes: A Török Birodalom jogi állapotai. In: Bulgária és Törökország gazdasági és jogi viszonyai. Bp. 1916. 210.
