Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
DEMETER GÁBOR 287 A politikai koncepciók bemutatása-értelmezése során a korabeli diskurzusra támaszkodtunk, mely felölelte mind a kolonializmus, imperializmus és gyarmatosítás kifejezést (mégpedig mind a balkáni behatolás szószólói, mind a kritikus ellenzék részéről). Ezek tehát nem utólagos történészi interpretáció során alkalmazott minősítő fogalmak, másrészt nem is ekvivalensek, s a kor szóhasználatában sem azt jelentik, mint ma. 11 Előzmények: a birodalmi együttműködés előtt A Balkánra vonatkozó magyar nézetek időbeli fejlődését három nagyobb szakaszra osztjuk. Az első, 1870-es évek előtti korszakban a magyar gazdasági elképzelések csupán az Oszmán Birodalom gazdasági állapotára, versenyképességére vonatkozó kritikákban merülnek ki, illetve a térségnek a megváltozó világgazdasági térben betöltött szerepének vizsgálatára szorítkoznak, a magyar gazdaságfejlődés útjai számára analógiát nyújtva, vagy éppen kerülendő ellenpontként szolgálva (ez utóbbit veszi majd át a kritikai földrajz irányzata). Noha a keleti irányú gazdasági behatolás első előfutárainak a 20. század turanistái,12 de már a nagy keleti válság idején a „keleti nyitást” 13 gazdasági szem pontból megideologizáló,14 a Kelet Népe lap köréhez 15 tartozó György Endre közgazdász is Berzeviczy Gergelyt (a keleti kereskedelem ötlete) és Széchenyi Istvánt (Al-Duna szabályozás)16 tartották, valójában a Török Birodalom álla potának és gazdasági lehetőségeinek jobb megismerését az 1849-es migrációs hullám tette lehetővé. Az első Oszmán Birodalomról szóló magyar nyelvű legalább ennyire szimptomatikus: az optimista álláspont szerint Magyarország nem fog elbukni, hanem éppen hogy átveszi Ausztria szerepét a térségben. Lásd Beksics Gusztáv: Új korszak és politikai programja. Bp. 1889. 12. 11 A szakirodalom vitatja, hogy a Monarchia által folytatott balkáni politika tekinthető-e imperialistának, illetve nyugati értelemben vett koloniálisnak (colonial policy), gyarmatosítónak. A szó klasszikus értelmében telepítéspolitikát jelent (Siedlungskolonisation), mely a Monarchiában nem volt áttörő jelentőségű. De ne feledjük, a brit imperialista politika sem egységes: míg Afrikában a gyarmatosítás valódi térfoglalással és telepítéssel járt, a Török Birodalommal szemben alkalmazott eljárások a gazdasági alávetést célozták, s a magyar források is ilyen értelemben beszélnek magyar imperializmusról (e fogalomnál elkülönítve a gazdasági behatolást a területi expanziótól). Ilyen szempontból valóban van magyar (és osztrák–magyar) imperializmus, s a gyarmatosítás kifejezést is használják (igaz zömmel az ellenzék). 12 Sassi Nagy Lajos: A Magyar–Török–Balkán gazdasági összeköttetés. Bp. 1909. 3. 13 A kifejezés használata szándékos, aktuálpolitikai áthallásai ellenére. 14 A politikai indoktrinációt Kállay Béni végezte el. A tanulmányban összevetjük a két elképzelést, illetve az 1877-es gazdasági koncepciót a későbbi programokkal (a szintén közgazdász Szegh Dezső 1908-as programjával). 15 Már a névválasztás sem véletlenül idézi fel Széchenyi alakját. Ekkor Kállay Béni és a konzervatív turkofil földrajzos, Erődi-Harrach Béla is e laphoz köthető. 16 És részben Kossuth „tengerre magyar” felkiáltásával.
