Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Tóth Hajnalka: Mennyit ér egy magyar lovas hadnagy? Egy rabkiváltás története diplomáciatörténeti kontextusban a 17. század közepéről
MENNYIT ÉR EGY MAGYAR LOVAS HADNAGY? 274 tárgyalása során is előkerült a csausz ügye.148 Továbbá a még ez év decemberé ben kapudán pasává kinevezett Kara Murád pasa is megemlítette a magyarokra tett panaszai között, hogy a csauszt – akit ő annak idején a béke megtartására vonatkozó paranccsal Kiskomárom alá küldött – Batthyány fogta el.149 Reniger már arról is értesült korábban, hogy a csausz – aki ekkor már Zrínyi Miklós bán foglya volt és 5000 tallérért sarcolt meg150 – Karl Leckler kurírral érkezik Konstantinápolyba.151 1654 áprilisától mind Reniger a Portán, mind pedig a csá szári és magyar tisztségviselők a végvidéken azt igyekeztek a török félnél elérni, hogy az Uki Ferenctől követelt hat török rab helyett fogadják el Musztafa csauszt. Maga a rezidens alapvetően nagyon méltatlannak, sőt gyalázatosnak tartotta az ártatlannak tartott raboktól követelt magas váltságdíjakat. 152 Reniger a továbbiakban is alapvetően ellenséges közegben, már-már hősiesen próbált eredményeket elérni. Tevékenységét 1654-ben jócskán hátráltatta, hogy tavasztól kezdve a Portán mindenki a velenceiek elleni háborúval és a török flottának – amitől ebben az évben nagy sikereket vártak – a tengerre való kifuttatásával volt elfoglalva.153 A foglyok kiváltását tekintve komoly problémát jelentett az a körülmény is, amire Reniger már 1653 őszén – még Szári Kenán pasa Budára utazása előtt – felhívta az udvar figyelmét: tudniillik a szultáni parancs ellenére is csak azoknak a pápai foglyoknak a szabadon engedésére látott esélyt, akiket még Budán a pasa felügyelete alatt tartottak fogva. Akiket már eladtak, azok esetében nem.154 A rezidens értesülései szerint 1654 nyarán már csak öt pápai ka tonát őriztek Budán, de azok is a harmadik vagy negyedik janicsár tulajdonában voltak, adták-vették őket. Valójában már rég nem lehetett szó arról, hogy megparancsolják az elengedésüket, mert az a katonaság körében lázadáshoz is vezethetett.155 Azaz, bár Reniger szultáni és nagyvezíri parancsot/parancsokat eszközölt 148 Lásd a 119. jegyz. 149 „mit befelch wegen steiffhaltung deß fridens an seine undergebene geschickht”. Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1653. dec. 10. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 2. fol. 89r. 150 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. ápr. 28. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 3. fol. 117r–v. 151 „nun hatte ich schon zuvor seinethalben guette wissenschafft, daß er mit dem currier Carl per posta hieher kommen und seine eisen (weillen man ihn mit bürgschafft auf gewisse zeit loßgelassen) mit sich geführt.” Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. ápr. 28. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 3. fol. 114v. 152 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1655. márc. 6. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 127. Konv. 2. fol. 114r. 153 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. ápr. 28. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 3. fol. 121r–v.; Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. máj. 2. Uo. Konv. 4. fol. 2r.; Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. máj. 6. Uo. fol. 28v. 154 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1653. szept. 28. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 2. fol. 43v. 155 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. jún. 15. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 4. fol. 93v.
