Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Tóth Hajnalka: Mennyit ér egy magyar lovas hadnagy? Egy rabkiváltás története diplomáciatörténeti kontextusban a 17. század közepéről
TÓTH HAJNALKA 275 ki a Portán, a végvidéken (és az egész Oszmán Birodalomban) jelentős haszonnal kecsegtető rabkereskedelem virágzása okán azoknak nem volt foganatja. (A probléma időközben a keresztény oldalon is felmerült, hiszen a török fél is többször felvetette, hogy mely rabokért cserében engednék el Ukit vagy a pápai akat, de a török rabok is magántulajdonban voltak, és senki nem volt hajlandó azokat ingyen felajánlani. 156) Uki Ferenc és Musztafa csausz ügye megsarcolásuk után a rabtartók kompetenciájába tartozott, akikre a bécsi és a konstantinápolyi udvar legfeljebb nyomást gyakorolhatott. Reniger a Portán tapasztaltak alapján egyértelművé tette, hogy Uki Ferenc ügye Szijavus pasánál akadt el, aki a nagyvezír megkeresése után sem fogadta el a két rab kicserélésének javaslatát.157 A rezidens értesülései szerint a pasa arra hivatkozott, hogy soha nem bocsátanák meg neki a határvidéki törökök, ha elengedné Ukit, miután az a 6000 tallér mellett megígérte annyi török rab kiváltását, akiknek az összes váltságdíja 5000 tallér.158 A pasa hatalmát és befolyá sát tükrözi, hogy bár a Portán szóban többen is támogatták Musztafa csauszt és annak Ukival való kicserélését, végül senki sem akart szembe kerülni Szijavussal. Elsősorban azért nem, mert még esélyesnek tartották a nagyvezíri posztra, és féltek a bosszújától. 159 Az 1654 áprilisában kínálkozó lehetőséggel sem jutott előrébb a rabkiváltási történet. Renigernek a következő év folyamán is szinte az alapoktól kellett kezdenie az egyeztetéseket, az audienciák barátságtalan közegében továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a pápaiakat jogtalanul tartották fogva.160 De a török fél hi vatalos álláspontja sem változott: mind az 1654 őszén kinevezett Ipsir Musztafa pasa, mind pedig az 1655 májusában immár másodjára előléptetett – és a tárgyalt 156 Uki levelei arról, hogy a törökök Batthyány tulajdonában lévő rabokért engedték volna el. MNL OL P 1314 Nr. 50 731., 50 732., 50 733., 50 738. 157 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. aug. 8. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 4. fol. 122r. Vö. Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. ápr. 28. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 3. fol. 113v.; Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. jún. 15. Uo. Konv. 4. fol. 93r. 158 „Wegen des Vki Ferenz hat der Siauus bassa dem groß vesier geantwortt, wann gar er zufriden, das man ihn gegen dem Mustafa siasus[!] außwexlen soll, würden es die gränizer Türcken niemahlen zuelaßen, dann man habe ihme schon einmahl 6.000 tl. und sovil gefangene Türkhen darfür geben wollen, die sonst ein ranzion von 50.000[!] tl. außtragen.” Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. aug. 8. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 4. fol. 122r. A desifrírozott jelentésben 50 000 tallér olvasható, ami az egyeztetések ismeretében nyilvánvalóan elírás, és 5000 tallérnak kellene ott szerepelnie. 159 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. ápr. 28. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 3. fol. 117r–v.; Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. jún. 15. Uo. Konv. 4. fol. 93v.; Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. aug. 8. Uo. fol. 122r–v.; Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1655. márc. 17. Uo. Kt. 127. Konv. 2. fol. 134v. 160 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1655. márc. 6. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 127. Konv. 2. fol. 111r.; Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1655. márc. 17. Uo. fol. 134r.
