Századok – 2018
2018 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Vukman Péter: Harcban Tito és Rankovics klikkje ellen. Jugoszláv politikai emigránsok Magyarországon (1948-1980) (Bencsik Péter)
233 TÖRTÉNETI IRODALOM belüli rivalizálás történetével, elsősorban a szovjet–jugoszláv konfliktussal. A maguk módján tragikus hősökké váltak: meggyőződésük miatt hagyták el hazájukat, de abban a reményben, hogy így tudják majd alakítani (hitük szerint: javítani) országuk és a történelem menetét. Csalódniuk kellett: hazájuk sorsát nem tudták megváltoztatni; odahaza ellenséggé váltak, de az őket befogadó országok is gyanakodva figyelték őket, sokakat bíróság elé is állítottak. A fiatal történész szerző második kötete is többéves levéltári kutatás eredménye. Munkája zömmel magyar levéltárakban zajlott, hiszen az emigránsok itt éltek. A legtöbb iratot az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában találta – ez önmagában is mutatja, hogy a politikai rendőrség milyen kiemelt figyelmet fordított a kérdésre. Emellett három további hazai archívum és több határon túli (belgrádi és londoni) forrásőrző hely anyagait is feltárta. Kijelenthető, hogy az alapkutatási jellegű munka rengeteg új, eddig ismeretlen tényt hozott a felszínre, így a kötet a témában Magyarországon úttörő munkának számít. A Tito-ellenes emigráció történetének feltárása más országokban is csak az utóbbi tíz évben kezdődött el. Ebben elsősorban a szerb történészek járnak élen, de a Csehszlovákiába került emigránsokkal egy szerb kutató mellett cseh történész is foglalkozott. (Lásd például Momčilo Mitrović – Slobodan Selinić: Jugoslovenska informbiroovska emigracija u istočnoevropskim zemlja ma, 1948–1964. Tokovi istorije, 2009/1–2. sz.; Ondřej Vojt ĕ chovský: Z Prahy proti Titovi! Jugoslavská prosovĕ tská emigrace v Československu. Praha 2012.) A magyarországi jugoszláv emigrációról ugyanakkor ez az első megjelent kötet. Úttörő jellege ellenére szinte teljes körű forrásfeltárásra törekszik, meglátásom szerint sikerrel (kivéve persze azon forrásokat, amelyeket a hatályos szerb törvények értelmében külföldi kutatók számára nem adnak ki). Az előszót követő első fejezet a szovjet–jugoszláv konfliktusról szól. Az olvasó itt áttekintést kap a konfliktus előzményeiről, okairól, az 1945 és 1948 közötti eseményekről, majd ugyanebben a korszakban a vita magyar–jugoszláv kapcsolatokat érintő következményeiről. Tehát főként a konfliktushoz vezető útról esik szó, a nemzetközi háttér 1948 utáni része hiányos marad. Úgy vélem, pár plusz oldal a konfliktus 1953-ig tartó eseményeiről még nem feszítette volna szét a kötet kereteit. Néhány eseményről ugyan szó esik itt (26–27.) vagy a kötet fő részében (a koncepciós perekről szóló fejezet elején, 61–63.), ám ezen öt év hátterének hiánya azért is feltűnő, mert ez az időszak adja a kötet zömét, valamint azért is kelt hiányérzetet, mert a posztsztálini korszakról szóló ötven oldal kereken egyharmada részletesen foglalkozik az 1953 és 1956 közötti szovjet–jugoszláv, illetve magyar–jugoszláv kapcsolatokkal. Itt is feltűnő, hogy bár a kötet 1980-ig tárgyalja az emigránsok történetét, az 1956 utáni újabb konfliktusok bemutatása ismét csak a magyarországi jugoszláv emigráció történetébe ágyazva jelenik meg (207–208.). Természetesen a könyvnek nem célja a szovjet–jugoszláv és a magyar–jugoszláv vita részletes bemutatása, ezt a recenzens sem kívánja számon kérni, de talán célszerűbb lett volna a teljes konfliktust röviden, de egységesen, egy fejezetben tárgyalni. Így a szerző – feltehetően – kiküszöbölhette volna a téma egyes korszakainak eltérő mélységű bemutatását. A kötet fő részének a jugoszláv emigránsok 1948 és 1953 közötti magyarországi tevékenységének elemzését tekinthetjük. Vukman négy fejezetben, több mint 130 oldalon tárgyalja az emigráció megszervezését, az emigránsok ellen indított pereket, a hétköznapok világát és a maroknyi csoport politikai- és propagandatevékenységét. Számomra ezek közül legizgalmasabb a mindennapi életet bemutató, erőteljesen társadalomtörténeti jellegű fejezet. Jól bizonyítja ez a rész azt is, hogy az állambiztonsági iratok mennyire nem csak politikatörténeti célra használhatók. A kötetben összehasonlítható elemzést láthatunk a különböző országokba menekült jugoszláv emigráns csoportok társadalmi összetételéről, valamint beilleszkedési gondjaikról (nyelvi nehézségek, lakáshoz és munkához jutás, belső konfliktusok, a csoport tagjainak megfigyelése stb.). Az összehasonlítás terén a szerző figyelme kiterjed a hazai görög és spanyol kommunista emigránsok életkörülményeivel való összevetésre is. Ebből kiderül, hogy a jugoszlávok helyzete – panaszaik ellenére – még mindig a legjobbnak volt mondható.
