Századok – 2018
2018 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Vukman Péter: Harcban Tito és Rankovics klikkje ellen. Jugoszláv politikai emigránsok Magyarországon (1948-1980) (Bencsik Péter)
232 TÖRTÉNETI IRODALOM kiállítania. Bognár részletesen bemutatja a hazai táborok életét és boncolgatja az etnikai elhurcolások mibenlétét, amelyet főleg a kárpátaljai területekre vetítve mutat be, kronológiailag visszalépve az időben az 1944. november 18. és december 16. közötti időszakba. Innen 22 951 magyar és német személyt hurcoltak el. Bognár innen bontja tovább dolgozatát a németek sorsa felé. A teheráni konferencián Sztálin leszögezte, hogy munkaerőre van szüksége. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kártérítésnek tekintette a németek elhurcolását. A szovjet Államvédelmi Bizottság 1944. december 16-i 7161. számú határozata vázolta fel a németek deportálásának menetét. Azt, hogy kit kell mozgósítani „közmunkára”, a helyi közigazgatás döntötte el, s az ezt tartalmazó listákat is ők állították össze. Bognár összefoglalójából sajnos nem tudjuk meg, hogy a deportáltak majd’ egymilliós adatának van-e történeti alapja, vagy csak az emlékezetkultúra hiperbolikus terméke. A tömegével elhurcoltak mellett az egyéni, a GULAG-ra hurcoltak sorsa is megjelenik Bognár tanulmányában, például Kovács Béla, Gábor Áron stb. Bognár munkájának utolsó csapása a magyar hadifogolyügy felvázolása attól a ponttól, hogy az egyházak (például református, evangélikus) és az állam (Tildy Zoltán köztársasági elnök) is felléptek az ügyben egészen addig, amíg Rákosi Mátyás a hadifogoly-szabadító szerepében az ügyet a kommunista propaganda részévé tette. A szerzők a források, illetve az oroszországi kutatások hiányára hivatkozva támaszkodtak túlnyomó részben a visszaemlékezésekre. A személyes kútfők legérdekesebbjének tartott naplók műfajából kevés került a gyűjteménybe. Néhány szerkesztési (a 137. és 142. oldalon ugyanaz a szemelvény szerepel), központozási hiba (202.) és pár pixeles kép rontja az összképet (például 30., 40., 56.). Mivel a magyarországi németek elhurcolása is nagy szeletét teszi ki a szövegnek, ezért a Magyarok a szovjet fogságban kötetcímet talán árnyalni lehetett volna azzal, ha magyarázatot adnak arra a szerkesztők, hogy ez esetben a németeken magyar állampolgárokat, vagy magyar érzelműeket értenek. Ennek ellenére a kötet egy szépen kivitelezett kompiláció. Ám sem válogatásában, sem rendezésében nem újszerű, s a témát is a legszakavatottabb kutatásokra támaszkodva inkább illusztrálja, mint összefoglalja. Ennek ellenére használható ismeretterjesztő munka, amely az emlékezetkultúrát és az iskolai ismereteket mélyítheti. Ritter György Vukman Péter HARCBAN TITO ÉS RANKOVICS KLIKKJE ELLEN Jugoszláv politikai emigránsok Magyarországon (1948–1980) ÁBTL–Kronosz, Bp.–Pécs 2017. Egy száz fősnél alig nagyobb csoportról akár politikatörténeti, akár társadalomtörténeti elemzést készíteni – amennyiben nem a hatalom csúcsán álló személyekről van szó – többnyire lehetetlen és értelmetlen vállalkozás lenne. A kötet olvasói azonban meggyőződhetnek róla, hogy vannak olyan esetek, amikor ez nemcsak lehetséges, hanem fontos és rendkívül érdekfeszítő is. Természetesen szó sincs arról, hogy ez bármely tetszőleges csoport esetében megtehető, ám akkor igen, ha olyan célszemélyekről van szó, akik a pártvezetés és a politikai rendőrség érdeklődésének homlokterében álltak, s így hosszú éveken (évtizedeken) át tekintélyes mennyiségű forrásanyag keletkezett velük kapcsolatban. A hazánkba menekült jugoszláv politikai emigránsok ilyen személyek voltak. Sorsuk összekapcsolódott a blokkon
