Századok – 2018
2018 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Bank Barbara - Bognár Zalán - Tóth Gábor (szerk.): Magyarok szovjet fogságban. Történeti szemelvénygyűjtemény a hadifogolyként, internáltként vagy politikai rabként elhurcoltakról (Ritter György)
231 TÖRTÉNETI IRODALOM Magyarországon 1944–1945. Bp. 2012.). Az ide kiválasztott szemelvények is a legszuggesztívebb idézetek, már-már irodalmi mélységűek. Másik nagy tematikai egység a GULAG-táborokba elhurcoltak története, akik általában politikusok, közéleti személyek, a katonai felső vezetés, nagy többségében a leventemozgalom tagjai voltak, illetve a különböző szovjetellenes tevékenységgel megvádolt nők és férfiak. A GULAG-ra való elszállítást ítélethozatal is megelőzte. A szerkesztők leginkább az „elrablás” toposza köré helyezték a hangsúlyokat. A részletekből érezni, hogy „nagy elbeszélések” sodrából ragadták ki azokat. Ennek a következő fázisa a második részben a Kiszállítás – vasúton a szovjetunióbeli céltá borokig címet kapta. Az első részekben megismert tematika érvényesül a kötet végéig; külön választódik a GUPVI és GULAG táborokba való elszállítás, a németként, hadifogolyként elhurcoltak útja. A gyűjtőtáborokból a céltáborig általában 4-6 hétig tartott az út romániai tranzittáborokon keresztül. A szerelvények „G” típusú 40 tonnás, bedrótozott ablakú marhavagonokból álltak össze. Az elhurcoltak többsége a padlón feküdt, élelmiszerként csak száraz kenyeret kaptak. Vízhiány, jégcsapok, piszkos hó fogyasztása, az állomások, mint gyűjtőtáborok megjelenése és a kelet-európai elhurcoltakkal való összekeveredés határozzák meg a közléseket mind a civilként, mind a németként elhurcoltak esetében. A GULAG érintetteknél a legszuggesztívebben a köztörvényes bűnözők leírása tűnik ki. A harmadik rész (A GUPVI- és GULAG- lágerekben ) a legrészletesebb, több fejezetre ta golódik. Elsősorban a barakkok állapota, a foglyok kategorizálása, dossziék készítése, a kihallgatások (főleg GULAG-foglyok esetében), a deportáltak ellátása, nyomora, betegségei adják a terror általi leértékelési sorozat további fokozatait. Ez erősítette, hogy a rabokat aszerint kategorizálták, milyen munkákat képesek elvégezni. Hangsúlyossá válik a lágerőrök és tolmácsok szerepe, mely sorsokat tudott megváltoztatatni, valamint a rabok más nemzetiségűekkel, a többségi oroszokkal való kapcsolata a fajgyűlölettől a barátságig. A két tábortípus közötti különbség részleteiben is megmutatkozik. A kollektíven deportáltak általában a Donyec-medencébe, míg az elítéltek Szibéria területére kerültek. A lágerélet bemutatásának súlypontjait az Élelmezés , a Ruházat , a Munka , a Mindennapi élet a lágerban , a Lágerőrök , a Szökés, büntetés, a Szabadidő ( Propaganda, politikai nevelés , a Hitélet , a Kapcsolattartás az ott honiakkal), valamint az Egészségügy ( Tisztálkodás , Orvosi ellátás, kezelés ), Halál, temetés, gyász és a más táborokba való átköltöztetés (Táborból táborba ) fő- és alfejezeteiben tematizálták a szerkesztők. Csak néhány fejezethez fűztek kommentárokat, főleg a ruházat, a munka, az élelmezés és a mindennapi élet világát bemutatókhoz. Pedig a szemelvényekből látszik, hogy a foglyok leértékelődésként élték meg a tragédiát, stratégiájuk volt ebben az időszakban a fogódzók, az emberi szövetségek, a klikkek kialakítása. A negyedik és az ötödik rész a Hazaérkezés , valamint az Otthon, a fogság utóélete soványab bak. Előbbi pár oldalt tesz ki, és ezek a közlések is már inkább az utóbbi részt erősítik. A hazatérők nagy részének újabb jogfosztás jut osztályrészül. Általában Csap–Debrecen–Budapest a közös útvonal. Bővebb és tragikusabb a GULAG-ról hazatértek sorsa és utóélete: sokkal összefogottabb közlések kerülnek itt terítékre, melyekben az a hasonlatos, hogy a szovjet hatalom szinte az utolsó pillanatig bizonytalanságban hagyta a deportáltakat. Hasonló erővel jelenik meg a szovjet erőszak és az ÁVH összehasonlítása is. A kötet utolsó fejezete a kék lapokra szedett Történeti háttér . Bognár Zalán írása saját kutatásának összefoglalása. Először a szovjet hadsereg előrenyomulását és jóvátételi kérelmét állítja párhuzamba, majd a „malenkij robotot” definiálja. Bognár a helyi szintű döntési mechanizmusokat ütközteti az országos „paranccsal”, amely szerint minden katonaköteles férfit el kell hurcolni. A szerző különös hangsúllyal vázolja fel Budapest környékének nagymértékű deportálásait. Ennek okát abban látja, hogy a 2. Ukrán Front vezetője, Malinovszkij marsall, Budapest elfoglalásával késlekedett, és ezért több mint 100 ezer hadifoglyot kellett
