Századok – 2018
2018 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Varga Bálint: Árpád a város fölött. Nemzeti integráció és szimbolikus politika a 19. század végének Magyarországán (Patakfalvi-Czirják Ágnes - Zahorán Csaba)
223 TÖRTÉNETI IRODALOM A horvát–magyar történelem szerves részét alkotta a határzóna, a határőrvidékek története – ezt mutatja be a kötet hatodik fejezete a Zrínyiek bukásáig (szerzők: Stanko Andrić, C. Tóth Norbert, Zrinka Pešorda Vardić, Horváth Richárd, Végh Ferenc, Alexander Buczynski). C. Tóth Norbert tanulmányában a honor fogalmának modern, kettős értelmezését nyújtja, melynek eddigi hiányát fordítási pontatlanságra vezeti vissza. Alexander Buczynski historiográfiai összefoglalója végén elismerően nyilatkozik általában véve a történészszakma társadalmi szerepéről, tudományok közötti jelentőségéről, és irányelveket is megfogalmaz a historiográfia jövőjére nézve. A horvát társadalomtörténet lényeges faktora a római katolikus egyház, így szerepének egy egész fejezetet (hetedik) szenteltek a szerkesztők (szerzői: Molnár Antal, Zrinka Blažević, Bene Sándor, Robert Skenderović). A tanulmányok fölhívják a figyelmet az egyház és az illírizmus kapcsolatára, az egyházra, mint horvát nemzetösszetartó erőre, emellett azonban az a tézis is kirajzolódik, miszerint a Dráva nem elválasztó, inkább összekötő szerepet játszott történelmünk során. A kötet utolsó, Magyar–horvát kulturális érintkezések címet viselő fejezete az együttélés konk rét korszakhoz kevésbé kötődő közös szféráit tárja az olvasók elé (szerzők: Nyomárkay István, Kiss Gy. Csaba, Vlasta Švoger, Tamara Tvrtković, Tihomir Cipek), mint például a magyar és a horvát nyelv kétoldalú szókölcsönzései, a horvátlakta területek felé irányuló magyar turizmus kialakulása és a 20. századi magyar és horvát konzervativizmus, valamint az azokat felváltó szélsőjobboldali (nyilas és usztasa) ideológiák és mozgalmak különbségei és párhuzamai. A horvátországi magyarságképet elemzi Vlasta Švoger és Tamara Tvrtković szerzőpáros tanulmánya, amely hangsúlyozza, hogy a közös államot nem fegyverrel kényszerítették ki, azonfelül a török, majd a Habsburg abszolutizmus elleni harc is közös nevezőt jelentett. A nemzeti mozgalmak révén a 18. századtól az ellenségesség fokozódott, amely 1848–1849-ben tetőzött, ám az aradi kivégzések már megbotránkozást keltettek a horvát társadalomban, így ismét az együttérzés került előtérbe. A két történész arra a következtetésre jutott, hogy a magyarságkép pozitív és negatív elemek kombinációjának változó intenzitással megjelenő kombinációjából épült fel a hosszú együttélés során. A mű végén földrajzi- és történelmi személynevek magyar–horvát „szótára” igazít el bennünket, ami a kötet hasznosíthatóságát növeli mind a történész, mind a laikus olvasók számára. A kötet szóhasználata néhol következetlen, így például a tanulmányokban többször előforduló Budapest említése az 1849 nyara előtti eseményekre vonatkozóan anakronisztikus. A kötet különleges jelentőségét az adja, hogy egyszerre ismerteti a magyar és a horvát történettudomány álláspontjait, eredményeit, valamint eddig alig kutatott tárgyköröket is bemutat a horvát és a magyar olvasóközönség számára egyaránt. A mű üzenetet közvetít a horvát és a magyar történésztársadalom számára, motivációt nyújt és kijelöli az utat a további közös munkára, a szakma Dráván átnyúló együttműködésére. Csernus-Lukács Szilveszter Varga Bálint ÁRPÁD A VÁROS FÖLÖTT Nemzeti integráció és szimbolikus politika a 19. század végének Magyarországán MTA Történettudományi Intézet, Bp. 2017. 252 oldal Azt gondolhatnánk, hogy a millenniumról vagy a dualista Magyarország nemzetiségi viszonyairól már mindent elmondtak, amit érdemes tudni. A látszat azonban csal: a magyar honfoglalás ezredik évfordulójának megünnepléséről – ami „a magyarországi szimbolikus
