Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
VIZSGÁLAT EGY MEGYEI KIRÁLYI BIZTOS ELLEN HIVATALI VISSZAÉLÉS ÜGYÉBEN, 1863 214 rajongó és szegény népünket végromlással fenyegető izraeliták” tárgyában.119 E kér désben a más tekintetben oly éles politikai megosztottság kontúrjai elmosódtak. Mindezek mellett az a tény, hogy 1861 őszének sajátos politikai viszonyai között egy hivatalnok az uralkodó iránti lojalitás kötelezettségét tekintette elsődlegesnek, s nem csatlakozott a nemzeti jelszavak jegyében meghirdetett hivatalviselési bojkotthoz, elsőrendű politikai érdemnek számított, ami elegendő lehetett ahhoz, hogy jó eséllyel megúszhassa a szigorú felelősségre vonást a visszaélésekkel vádolt tisztviselő. Mind Dolinay, mind Pap elveszítették ugyan megyevezetői posztjukat, de a bírósági felmentő ítéletek nyomán hivatalviselési képességük nem csorbult, ha újraalkalmazásukra nem is kerülhetett sor, de nyugdíjra, illetve végkielégítésre mégiscsak számíthattak. Indulásuk az országgyűlési képviselői választásokon azután 1865 őszén bizonyítja, ők sem tekintették „bukott ember”-nek magukat, s ha Dolinaynak nem is, Papnak sikerült – igaz, közigazgatási vezetői működésétől jó távol – megválasztatnia magát. A közhivatalnoki új étosz és hivatali működési normarendszer kialakításának feladata a dualizmus kormányzatára várt – egy jó ideig még a megelőző évtizedektől örökölt hivatalnoki karral. AN INQUIRY INTO OFFICIAL ABUSE AGAINST A ROYAL COUNTY COMMISSIONER IN 1863 by Ágnes Deák SUMMARY In 1863 the Lieutenancy Council despatched an investigator to the county of Máramaros, for the head of the county, royal commissioner Péter Dolinay, had been accused of serious official abuse (embezzlement, misuse of official power, fraud, nepotism, and corruption). The county, inhabited by a mixed Ruthenian, Romanian, Jewish and Hungarian population, was characterised by acute strife among the various ethnic groups, and the hostilities spilled over to affect an administration that, the office of the royal commissioner included, was already witnessing smaller and greater incidents of routine official abuse. The Schmerling administration, which, lacking all transparency, treated the loyalty to the government of those who held office as a chief merit, further facilitated the construction of power monopolies under local potentates. Although the royal commissioner was eventually forced to resign his position, he had to fear no considerable penalty. 119 [Várady Gábor ]: „Máramarosból.” Pesti Napló, 1861. február 9. esti kiadás.
