Századok – 2018
2018 / 1. szám - KRÓNIKA - Tarafás Imre: Emlékező történelemtudomány. Konferencia a Magyar Történelmi Társulat fennállásának 150. évfordulója alkalmából
215 EMLÉKEZŐ TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY Konferencia a Magyar Történelmi Társulat fennállásának 150. évfordulója alkalmából Híres esszéjében, amely megjelenése óta az egyik legsűrűbben hivatkozott szöveggé nőtte ki magát, Pierre Nora élesen szembeállította egymással az emlékezetet és a történelmet. Meglátása szerint az emlékezetben mindig van valami „mágikus”, mindig megszenteli az emléket, és csakis azon tények érdeklik, amelyek megerősítik. A történelem ezzel szemben intellektuális, világi, elemző és kritikus. Földre rántja és folyamatosan prózaivá teszi az emlékezetet, amely számára mindig gyanús, ezért kritikus szellemével igyekszik visszaszorítani. Emlékezet és történelem ilyen szembenállásával a történész leginkább a hivatalos megemlékezések alkalmával szembesül. A történész – hacsak nem feltétlen elkötelezettje egy ideológiai iránynak – általában kissé feszélyezve érzi magát e megszentelési rítusok közepette. A problematikát igen hatásosan ragadta meg François Furet, aki a francia forradalom egyik legjelentősebb történészeként szembeállította egymással a megemlékezést és a gondolkodást, hangsúlyozva, hogy neki és kollegáinak elsősorban az utóbbi, tehát a kritikai reflexió képezi feladatukat. Furet viszonya a kétszázadik évforduló ünnepségsorozatához mindvégig problematikus is maradt. Mindennek fényében különös eseménynek számít az az alkalom, amikor a történelemtudomány önmagáról kell, hogy megemlékezést tartson. Hogyan egyezteti össze normáit az elődök előtti tisztelgéssel, fejlődéstörténete kiemelkedő állomásainak bemutatásával? Hogyan „emlékszik a régiekre”? A Történelmi Társulat, ahogyan azt jelenlegi elnöke, Hermann Róbert hangsúlyozta, Magyarország legrégibb, alapítása óta azonos néven működő civil szervezete, a 150. évfordulójára való emlékezést a Magyar Tudományos Akadémián hét emblematikus vezető elnökének működése köré szervezte 2017. december 6-án. Hermann köszöntőjében a konferenciát egy nagyobb eseménysorozat egyik legfontosabb állomásaként jelölte meg. A rendezvény levezető elnöke, Gyáni Gábor meglátása szerint az egy időben a történelemtudomány alakulását nagyban meghatározó, majd a későbbiekben is fontos, reprezentatív egyesület elnökei pályafutásának bemutatása alkalmat ad arra, hogy politika és tudomány kapcsolatát is vizsgáljuk. A dualizmus korában az egyesület elnökei a politikai paletta széles skáláját átfogták. Emellett jellegzetessége volt még a Társulatnak, hogy vezetőinek csak egy része volt szakmáját tekintve történész, több, fontos nyomot hagyó egyéniség úgynevezett „kijáró” volt. Rögtön az első elnök ez utóbbiak közé számítható. Mikó Imre elnökségének fő kérdéseit Egyed Ákos tárgyalta előadásában. Az előadó mindenekelőtt KRÓNIKA