Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
VIZSGÁLAT EGY MEGYEI KIRÁLYI BIZTOS ELLEN HIVATALI VISSZAÉLÉS ÜGYÉBEN, 1863 212 esetében éppen a máramarosi megyei törvényszék!) a közigazgatási vizsgálat során összegyűjtött terhelő bizonyítékok ellenére felmentő ítéleteket hoztak. 115 E történet fontos tényezője továbbá, hogy 1861. november elejét követően nagyon gyorsan kellett megtalálni az új megyei vezetőket – leginkább a volt császári tisztviselők köréből lehetett válogatni. A „rögtönzés” kényszerében néhány olyan személy is került egy-egy megye élére, akiknek hivatali karrierje az igazságszolgáltatásban folyt korábban, közigazgatási vezetői tapasztalatokkal egyáltalán nem rendelkeztek, s persze nem álltak rendelkezésre róluk olyan ismeretek, amelyek fényében biztonsággal meg lehetett volna ítélni, alkalmasak-e a feladatra. Dolinay is ezek közé tartozott. Ráadásul ő Máramaros határain túlról érkezett, nem megyebeli birtokos volt, akit – bár szeretett ottani rokoni kapcsolataival kérkedni – láthatólag idegenként kezelték, amit a nemzetiségi feszültségek még inkább fokoztak. Igaza volt Váradynak, amikor úgy nyilatkozott Hrabovszky előtt, hogy a visz szaélésekre maga a provizórium igazgatási rendszere teremtett alkalmat, mivel a megyei vezető alá rendelte az egész tisztikart, minden helyi ellenőrző mechanizmust és tényezőt kiiktatva, s ez tehette helyi kiskirállyá a megyefőnököt. Pálffy helytartó igyekezett rövid pórázon tartani megyei vezetőit, de a helytartótanács az 52 vármegye közvetlen felügyelete mellett csak akkor volt képes „odacsapni”, ha nagy botrányra derült fény. A mindennapok korrupciójának, hatalmaskodásainak, a lakosok és községek kiszolgáltatottságának megszüntetése meghaladta a helytartótanács erejét. Azon a jobbára szinte mindegyik megyében dívó szokás felett, hogy a tisztikart a rokonok és komák hálózatai szőtték át, láthatólag szemet hunyt a hivatali visszaélések feltárása mellett egyébként elkötelezett helytartó is, pedig a hivatalnoki szakemberhiány szorításában gondosan bekért megyei hivatalnoklistákon a gyakori családnévegyezések felkelthették volna a gyanút. Ráadásul a megyei vezető legfőbb politikai feladata, hogy csendes aprómunkával kormánypárti politikai tábort kovácsoljon össze a helyi elit megnyerhetőnek ítélt tagjaiból, eleve a személyi klientúra hálózatok kiépítésére, mondhatnánk, a „mikropolitika”116 eszköztárának alkalmazására késztette őket, ami pedig a tágan értelmezett korrupció intézményesülésének melegágya lehetett. Egy-egy helyi kiskirály hatalmát segítette a helyi elit politikai megosztottsága: a hivatalt vállaló „hazaárulók” és a passzív rezisztenciát vállaló „hazafiak” kettőssége, 115 A Csemegi-kódex születése előtt az 1870-es években is a hivatali visszaélések címén perbefogottaknak körülbelül harmadát bizonyíték vagy tényálladék hiányában felmentették a bíróságok, különösen magas volt a felmentések aránya a személyes szabadság elleni bűntettek esetében. Konek Sándor: Ujabb adatok Magyarország bűnvádi statistikájából (Értekezések a társadalmi tudományok köréből III. 4.) Bp. 1875. 13–18.; Uő: Öt év Magyarország bűnvádi statisztikájából. (Értekezések a társadalmi tudo mányok köréből V. 8.) Bp. 1880. 1–65. 116 Jens Ivo Engels: A korrupció története a korai újkortól a 20. századig. Bp. 2016. 26., 95.
