Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
DEÁK ÁGNES 211 Hrabovszky vizsgálati irataiban mintha csak Eötvös regényének újabb fejezeteit olvasnánk. Az egyediségében ugyanúgy kirívó példa hátterét felvázolva azonban itt is általánosítható megállapításokra juthatunk. 1860 őszét követően az 1848-as jelszónak köszönhetően zömmel az 1848-ban és azt megelőzően a megyei életben szerepet játszott személyek jutottak újra vezető pozíciókhoz, s próbálták újjáéleszteni az önkormányzatiság intézményével együtt a régi hivatali mechanizmusokat is. A felfokozott politikai aktivitás hónapjaiban a helyi közigazgatás és igazságszolgáltatás óhatatlanul háttérbe szorult, s ez kedvezett az 1848 előtti nemesi igazgatás árnyoldalai megjelenésének. A neoabszolutizmus kormányzata a megelőző évtizedben szigorúan büntetni kívánta a hivatali visszaéléseket, az 1852. évi büntetőtörvénykönyv külön részben foglalkozott „A hivatali hatalommal való visszaélés”-sel, bűntettnek minősítve azt, súlyos esetben akár egytől öt évi súlyos börtönnel fenyegetve; szigorúan tiltotta bármiféle ajándék elfogadását (hat hónaptól egy évig terjedő börtön, valamint az ajándék összegének visszafizetési kötelezettsége mellett), de ugyanolyan tétellel büntetni rendelte az ajándékozót vagy a hivatali visszaélésre csábítót is. 112 (Máramarosban ennek ellenére 1860 végén, 1861 elején hangos visszaélési és korrupciós vádakkal illették a távozó tisztikart – nem tudjuk, megalapozottan-e. 113) Az 1860. évi októberi diploma kibocsátása után mindenesetre az osztrák jogi szabályozás érvénye megszűnt Magyarországon, s a régi magyar jogrendszer lépett életbe az országbírói értekezlet határozataival kiegészülve. Ez azonban nem tartalmazta pontos leírását a hivatali visszaéléseknek, még kevésbé szisztematikus megtorlásukat. Az osztrák jogi szabályozás a birodalmi centralizáció nemzetellenes bürokrata visszaélésének tűnt csupán. (A szabályozás hiányát majd az 1870. évi XLII. tc., az 1871. évi VIII. tc., illetve átfogó formában 1878-ban a Csemegikódex pótolta.)114 Ennek fényében már kevésbé meglepő, hogy ezen időszak két legszembeötlőbb hivatali visszaélési ügyében – Dolinay és a Kővár vidéki főkapitány, Pap Zsigmond ügyében is – a kijelölt megyei bíróságok (Pap Zsigmond Szlávokhoz” című, „Odessa városának polgára Sirjajev Gergely 1864. Mart. 12 ik napjai” jelzéssel ellá tott nyomtatvány terjesztése miatt, mely a ruténeket az ortodox vallásra való visszatérésre buzdította. MNL OL D 185 1865:290., 344., 472., 484., illetve MNL OL D 191 1183.VII.B.1865. „Panszláv-vallási izgatás. Sirjajev röpirata” címmel gyűjtőakta. 112 „Strafgesetz über Verbrechen, Vergehen und Uebertretungen”. Császári pátens, 1852. máj. 2. Allgemeines Reichs-Gesetz- und Regierungsblatt für das Kaiserthum Österreich, 1852. XXXVI. Stück 117. 101–105. §. „Von dem Mißbrauche der Amtsgewalt” 516–517. 113 Vö. Várady Gábor: „Marmarosból”. Pesti Napló, 1861. január 7., február 15. esti kiadás 114 Magyar Jogi lexikon IV. Szerk. Dr. Márkus Dezső. Bp. 1903. 161–163.; Bócz Endre: A kriminális korrupció a magyar büntetőjogban. In: Írások a korrupcióról. Szerk. Gombár Csaba et al. Bp. 1998. 10–13.; Cieger András: Politikai korrupció a Monarchia Magyarországán 1867–1918. Bp. 2011. 7–16.; Lásd még Politikai korrupció. Szerk. Guláy Gyula. Bp. 2004.