Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
VIZSGÁLAT EGY MEGYEI KIRÁLYI BIZTOS ELLEN HIVATALI VISSZAÉLÉS ÜGYÉBEN, 1863 200 az egyedüli felelős. A legfurcsább állásfoglalással mégis azt a vádat cáfolta a bíróság ítélete, miszerint Anderkó Elek borsai lelkésztől Dolinay 198 forintot vett fel azért, hogy a lelkész ellen koholt felségsértési vád alól őt felmentse. A bíróság szerint ugyanis Anderkó azt vallotta, hogy ő Dolinayt „saját költségén kérte fel ügyének megvizsgálására”, s a Dolinay által felszámolt útiköltségeket és napidíjakat Csics János főszolgabíró tőle „rendeletileg nem követelte, hanem azoknak lefizetésére csak bizalmasan és barátságosan szólította fel, s ő azokat önkényt fizette le, mit vissza most sem követel, eszerint tehát a zsarolásnak még árnyéka sem létezvén”. (Hrabovszky vizsgálata annak idején azt tárta fel, hogy Anderkó ellen eredetileg Csics folytatott le lázítás és felségsértés vádjával eljárást, s annak eredményeképp akarták a kassai haditörvényszéknek átadni ügyét, s már rabként kísérték. A vádlott ártatlannak mondta magát, s a kerületi esperes kérésére Dolinay vállalkozott, hogy az ügyet a vádlott költségén maga vizsgálja meg, ami a helyszínen megtörtént. Anderkót felmentették – bár minden kizárólag szóban folyt, vizsgálati iratokat Hrabovszky nem talált. Ezután követelt tőle Csics Dolinay nevében 198 forintot, ami több, mint a duplája volt az utazási mérföldek szerint kiróható tarifának, s Dolinay úgy rendelkezett, hogy az összeget Csics a szegények között ossza ki, aki a felsővisói jegyzőnek adta oda, de az átvételi elismervény szerint csak 195 forintot, s azt is – ahogy az Hrabovszky szerencséjére a tévesen visszakeltezett átvételi elismervényből kideríthető volt – csak a Hrabovszky-féle vizsgálat megindulása után. Ráadásul Csics saját költségeként még 25 forintot is behajtott Anderkótól.) Persze az is meglehetősen furcsa érvelés, ahogy a bíróság felmentettnek minősítette Sándor Lajos volt főpénztárnokot a számadások meghamisításának vádja alól: „[a] rovatos jegyzék csak magán használatú iratnak, s nem hivatalos pénztári okmánynak tekintetvén – abban az illetőnek saját belátása szerinti igazításokat tenni annyival is inkább szabadságában állott, mivel egyátalában be nem bizonyult ellenében, hogy azokat csalási szándokból tette volna”.83 A megyei tiszti ügyész fellebbezett az ítéletek ellen, így az ügy a királyi tábla elé került. Dolinay a felmentő bírósági ítélet után az uralkodóhoz fordult, s kérte a bírói eljárás megszüntetését, illetve a felfüggesztés időtartamára is rendelkezési állománybeli fizetésének folyósítását, de mind Pálffy, mind Forgách a beadvány elutasítása mellett foglalt állást. Az uralkodó december 3-án úgy döntött, hogy folytatódjon az eljárás, de engedélyezte, hogy a közben kapott élelmezési illeték beszámítása mellett fizetését a felfüggesztés napjától kezdve újra folyósítsák 83 Kováts Ágoston, Szatmár megye főispáni helytartója jelentése Forgáchhoz. Nagykároly, 1863. aug. 25. és Bírósági ítélet. Nagykároly, 1863. aug. 19. (másolat) MNL OL D 185 1863:1042.; Az Anderkó ügyről lásd Hrabovszky jelentését Pálffyhoz. Máramarossziget, 1863. jan. 26., illetve Hrabovszky végjelentését a vizsgálatról. 1863. márc. 7. MNL OL D 191 44.III.1863. (Az előbbi másolatát lásd MNL OL D 185 1863:129.)
