Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
VIZSGÁLAT EGY MEGYEI KIRÁLYI BIZTOS ELLEN HIVATALI VISSZAÉLÉS ÜGYÉBEN, 1863 196 például igen meleg hangon írt Szepessyről visszaemlékezéseiben: „magyar hazafias érzelmü, eszes, okos, szabadelvű, a megyei viszonyokat és embereket teljesen ismerő”, állítólag a Jámbor Endre-féle szervezkedésbe (1863 nyarán) belekeveredett egyik helybeli ifjú apját figyelmeztette, hogy küldje el innen a fiát!71 Június végén mindenesetre megbízta Pálffy a kassai rendőrigazgatót, hogy jelentsen neki minden említésre méltó máramarosi eseményt. 72 A megye rutén lakossága, illetve papsága nevében nyár elején beadták a folyamodványt az uralkodóhoz, melyben – ahogy arra már utaltunk – kérték, hogy Dolinay ügyében a végleges döntést ne a magyar országos hatóságok, hanem a Schmerling irányítása alatt álló bécsi államminisztériumban hozzák, s helyezzék vissza állásába. Beadvány érkezett nevükben a helytartótanácshoz is, melyben persze csak ez utóbbi kérésüknek adtak hangot. Forgách kancellár a beadvány születésének körülményeiről részletes jelentést kért, a helytartótanács pedig sürgette Szatmár megye törvényszékét, hogy a vizsgálatot minél előbb zárják le. A kedélyeket felzaklatta az Idők Tanuja című konzervatív lapban megjelent helyi tudósítás, mely Dolinayt magasztalta, működését tapintatosnak és sikeresnek minősítette, s azt hangsúlyozta, hogy leváltása mögött nem feltétlenül visszaélések, egyszerűen csak a megyekormányzó és a magas kormány közötti kölcsönös bizodalom megingása áll. Szepessy úgy tudta, a levelet valójában maga Dolinay, illetve hivatalnok rokonai: Ekkel György huszti főszolgabíró (volt császári szolgabírósági tollnok, katolikus vallású), Varga János verhovinai főszolgabíró (volt császári segédszolgabíró, „rutén” vallású), valamint a már említett Popovics Jenő és Hrabár Manó törvényszéki ülnök szerkesztette, majd a tiszaújlaki görög katolikus lelkész és sógora, Sihulszky neve alatt küldték be a laphoz. Ehhez hozzátette, hogy a Tiszaújlakon (Ugocsa megye) lakó, de Máramarosban „ide s tova” járó Dolinay továbbra is terjeszti, hogy hamarosan visszakerül a megyekormányzói székbe. 73 Mégsem írhatjuk a memorandumot kizárólag Dolinay machinációinak számlájára, a helyi rutén elit feltehetőleg őszintén hitte, hogy ügyében nemzetiségi szempontok játszották a fő szerepet. Mutatja ezt például az, hogy a már említett Krutsay Ignác sem igényelte – Szepessy szerint –, hogy sérelmének jogorvoslataként egyszerűen előre sorolják az ülnökök rangsorában, mivel azzal „az egész orosz párt felzúdítatva” megharagudna rá. Szepessy inkább szimbolikus gesztust javasolt: sorolják Krutsayt Hrabár Manó elé, de maradjon Popovics után, ez ugyan nem jár számára fizetésemeléssel, de nem is foszt meg senkit a jelenben 71 Várady G.: Hulló levelek i. m. 231., 235. 72 Marx jelentése Pálffyhoz. Kassa, 1863. aug. 23. (német) MNL OL D 191 4920.III.1864. 73 Forgách leirata Privitzer Istvánhoz (Pálffy távollétében). Bécs, 1863. jún. 14. és Szepessy jelentése Pálffyhoz. Máramarossziget, 1863. jún. 17. MNL OL D 191 44.III.1863.; Privitzer jelentése Forgáchhoz. Buda, 1863. júl. 4. MNL OL D 185 1863:802.; „Az igazság érdekében”. Aláírás nélkül. Idők Tanuja, 1863. június 12.
