Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
DEÁK ÁGNES 197 élvezett magasabb fizetéstől. Nyilvánvalóan Pálffy is osztotta az aggodalmaskodó véleményt, mert jóváhagyta Szepessy javaslatát. 74 A memorandum születéséről Szepessy június végén küldte el összegző jelentését. Eszerint valójában a petíció két okmányból állt: egyrészt a rutén papság által aláírt, Seregélyi által szerkesztett iratból, illetve egy másik, tulajdonképpen névtelen „denunciatió”-ból a rutén lakosság nevében Szepessy ellen intézve. Az elsőre az aláírásokat papok és megyei tisztviselők között gyűjtötték, amiben Dolinay ismert hivatalnok rokonai, valamint a volt másodalispán játszott lényeges szerepet. Az iratot összefűző fonál – állította Szepessy – Dolinay nejének gyűrűjével pecsételtetett le. Ráadásul az aláírást eredetileg megtagadó Illyasevics György técsői lelkészt és alesperest Dolinay két levélben is megfenyegette, majd Dobržansky Adolffal együtt személyesen kereste fel, s csikarta ki az aláírását azzal, hogy különben okvetlenül megfosztatja majd őt parókiájától. Egyébként a papok egy része – húsz-harminc fő –, mihelyt Dolinay elhagyta a megyét, maguk jöttek Szepessyhez tisztelegni, s ők hozták szóba, hogy „veszélyteljes pressio” vette rá őket korábban az aláírásra, nem kivéve magát a petíció fogalmazóját, Seregélyest sem. A másik iratról viszont nem nagyon tudott senki, azt Szepessy értesülése szerint Dolinay Géza (Dolinay unokaöccse) írta, ezt az írásvizsgálat megállapította, s az összefűző fonál itt is Dolinay neje gyűrűjével került lepecsételésre. A vidék rutén lakossága – állította – egyáltalán nem foglalkozott Dolinay visszahelyezésének ügyével: „A ruthen, valamint minden nép csak azt kívánja, hogy a közigazgatás és igazság kiszolgáltatás legyen olcsó, gyors és lelkiesméretes; ki ezt nekie megadja, ez az ő embere anélkül, hogy keresné, ruthen-e vagy mi.” 75 Hatfaludy a Független című lapban jelentetett meg hosszú cikket, amelyben cáfolta az Idők Tanujá ban megjelent tudósítást, nehogy „D. P. és D. C. a dynas ticus érzelem, és az orosz nemzet martyrjai legyenek”. Ebben pontszerűen beszámolt a vizsgálat során előkerült s elő nem került minden visszaélésről. 76 Szepessy közben megkezdte a tisztikar átalakítását, de igyekezett óvatosan eljárni, június végi jelentése szerint csak Sándor csendbiztost (akire szerinte rábizonyosodott három gyilkosság, valamint „baromi vérengzései”), három esküdtet bocsátott el részben tudatlanságért és hanyagságért (köztük az említett Ekkel Jánost), részben „javíthatlan botrányos iszákosságáért”, egy aljegyző maga 74 Szepessy jelentése Pálffyhoz. Máramarossziget, 1863. júl. 5. és Pálffy levélfogalmazványa Szepessyhez. Buda, 1863. júl. 30. MNL OL D 191 44.III.1863. 75 Szepessy jelentése Pálffyhoz. Máramarossziget, 1863. jún. 28. MNL OL D 191 44.III.1863. 76 Hatfaludy Sándor: Máramaros-Sziget, jun. 26. Vidéki tudósítások című rovat. Független, 1863. jú lius 7. Pálffy július 15-én bizalmasan felhívta a Szatmár megyei főispáni helytartó figyelmét is a cikkre, amivel – az előírásokkal nem éppen egyező módon – persze befolyásolni kívánta a törvényszéki eljárást. MNL OL D 191 44.III.1863.
