Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
DEÁK ÁGNES 195 A helyi elitek küzdelmének új szakasza A Szepessy elleni intrika természetesen tovább folyt, névtelen feljelentés érkezett a helytartótanácshoz, melyben Szepessyt és az eredetileg szintén Máramaros megyéből elszármazott, Mánnal sógorságban álló Mihály Gábor helytartótanácsost, a megye 1848-as egykori főispánját, valamint Abonyi István helytartótanácsost a visói fűrészmalom engedélyeztetése körüli érdekeltséggel, megvesztegethetőséggel vádolta. (A helyi közvélemény állítólag tudni vélte, hogy egy volt megyei írnok, Dolinay rokona volt a levél szerzője, nem tudjuk, megalapozottan-e.)68 Az országos hatóságok vezetői rendíthetetlennek bizonyultak Szepessy támogatásában. Az új megyei királyi biztos ellen azonban a helytartó és a kancellár megkerülésével Bécsben is folyt intrika. Ignaz Plener pénzügyminiszter 1863. június közepén közölte Forgáchcsal, hogy Szepessyről korábban már érkeztek olyan, utóbb alaptalannak bizonyult feljelentések, melyek politikai magatartását megbízhatatlannak festették, most azonban megbízható forrásból jutott terhelő információk birtokába. Mellékelte is a német nyelvű feljelentő levél kivonatát, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy Szepessy, aki 1848-ban politikailag kompromittálódott, most felvette a kapcsolatot a megyében folyó politikai agitáció három vezetőjével: Várady Gáborral, Szaplonczay Józseffel és Sztojka Gyulával. Kinevezése óta a rutének nagyon levertek, a magyarok ellenben „felemelt fővel” járnak, s a románok is velük szimpatizálnak. Szepessy a kormányzatra nézve veszélyes Grosschmidt Imrét alkalmazta titkárként, s más veszedelmes elemeket is felvett megyei posztokra.69 Forgách a helytartóhoz továbbította a vádakat, aki a területileg illetékes kassai rendőrigazgatótól kért jelentést, s ő alaptalanoknak minősítette azokat, összességében kedvező véleményt adott Szepessy addigi működéséről. Megerősítette, hogy a rutének „csakugyan levertséget” mutatnak, s hogy Várady Gábor és Szaplonczay valóban felkeresték egy alkalommal az új királyi biztost, de úgy látta, a „magyar párt”, azaz a magyar ellenzék inkább kezdi reményét veszteni, mivel látják, hogy Szepessy kibékítő szellemű tevékenysége közkedvelt. Úgy ítélte meg, a románok magatartása nem egyértelmű.70 Feltehetőleg jól látta a rendőrigazgató a helyzetet, Várady Gábor fogalmazványát lásd MNL OL D 185 1863:407.); Pálffy nevében (Privitzer István aláírásával) jelentés Forgáchhoz. Buda, 1863. ápr. 27. MNL OL D 185 1863:481. Vö. még MNL OL D 185 1863:307. 68 Feljelentő levél „Számos visói és kincstári érdekeltek” aláírással Pálffyhoz. Felsővisó, 1863. márc. 26. és Szepessy jelentései Pálffyhoz. Máramarossziget, 1863. ápr. 19., ápr. 24., máj. 6. MNL OL D 191 44.III.1863. 69 Plener átirata Forgáchhoz. Bécs, 1863. jún. 19. MNL OL D 185 1863:726.; Forgách leirata Privitzerhez. Bécs, 1863. jún. 26. MNL OL D 191 44.III.1863. 70 Wilhelm Marx rendőrigazgató jelentése Pálffyhoz. Kassa, 1863. szept. 2. MNL OL D 191 44.III.1863.; Pálffy jelentése Forgáchhoz. Buda, 1863. szept. 17. MNL OL D 185 1863:1149. (Fogalmazványát lásd MNL OL D 191 44.III.1863.)
