Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
VIZSGÁLAT EGY MEGYEI KIRÁLYI BIZTOS ELLEN HIVATALI VISSZAÉLÉS ÜGYÉBEN, 1863 182 karral nyílt ellenségeskedésben él, ki a maga epés és kihívó modorában azoknak politicai magok tartását a legkeresetlenebb szavakkal úton útfélen megrovni szokta”.31 Nem csoda tehát, ha nem siettek segítségére lenni. Egyébként Dolinay személyétől függetlenül is igen lesújtó kép tárult Hrabovszky szeme elé a helyi igazgatás hivatalnokainak tisztakezűségéről: „a járási hivatalnokok hivatali eljárásaikat főleg jövedelemforrásul használják föl, s hogy nem ritkán mind a két felet megfüzettetik. Az én köröm ezen visszaélések vizsgálására nem terjedhet ki, s úgy hiszem, ez egy oly sártenger, melyet fölkeverni a magas kormánynak érdekében nem is lehet”. S láthatólag Pálffy is hozzájárult, hogy ezt a szálat elejtse. 32 Pálffy már január 20-án Hrabovszky jelentéseinek a kancellárhoz való továbbítása kapcsán úgy nyilatkozott, hogy Dolinay poszton való meghagyása kétséges, s mivel az időközben szintén gyanúval terhelt első alispánt nem lehet helyettesítéssel megbízni, a legjobb lenne azonnal új embert kinevezni a megye élére, vagy ehelyett átmenetileg Hrabovszkyt megbízni ezzel.33 Pedig Pálffy még nem is ismerte a vizsgálat utolsó napjainak eredményeit, amikor, mint Hrabovszky írta, „igen szennyes tényekre” derült fény: Dolinay a szebb rabnőket „kéjeinek eszközeül” használta, a börtönőrökkel esténként a megye termébe kísértette őket. Az egyik őr felesége azonban féltékeny lett, s egyik este, amikor a férje egy rabnőt átvezetett, az udvaron megrohanta őket, amiből azután közbotrány kerekedett. (Dolinay nők iránti intenzív vonzalma egyébként széles körben ismert lehetett, az Ung megyében lakó magyarbarát érzelmű, de görög katolikus Mészáros Károly önéletrajzában Dolinayt egyszerűen „az ungi rusznyák Adonis”-ként aposztrofálja.) Továbbá Dolinay a raboknak vásárolt pokrócokból válogatta lovainak takaróit, a kocsiterítőit a rabnőkkel a rabok szalmazsákjaiból és lepedőiből varratta. Egy tolvajlásért elítélt rabnő részére a beteg rabok számára elkülönített szobát rendelte, amit a rabnő tizenhat éves „leánykája”, aki anyjához költözhetett az ispotályszobába, hálált meg neki több éji látogatással. (Hrabovszky végjelentésében a takarókat, pokrócokat érintő vádakat igazoltnak, a nőkre vonatkozókat nem bizonyíthatónak találta.) Nem csoda, ha erre Pálffy már január 24-én sürgette Forgáchtól Dolinay felmentését, s Hrabovszkyt táviratilag a megyében maradásra és az ügyek további vitelére utasította.34 Pedig még nem is tudta, hogy 31 Szepessy királyi biztos jelentése Pálffyhoz. Máramarossziget, 1863. szept. 5. MNL OL D 191 4920. III.1864. 32 Hrabovszky jelentése Pálffyhoz, keltezés nélkül [Máramarossziget, 1863. jan.]. MNL OL D 191 44.III.1863. (Másolatát lásd MNL OL D 185 1863:96.) 33 Pálffy jelentése Forgáchhoz. 1863. jan. 20. MNL OL D 185 1863:96. 34 Hrabovszky jelentése Pálffyhoz. Máramarossziget, 1863. jan. 23. MNL OL D 191 44.III.1863.; Pálffy jelentése Forgáchhoz. Buda, 1863. jan. 24. MNL OL D 185 1863:97. (Az előbbi jelentés
