Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
DEÁK ÁGNES 181 község panaszának vizsgálata: Dolinay négy évi haszonbér gyakorlatot szüntetett meg közigazgatási határozattal, ami ellen egyébként a község már a helytartótanácsnál hivatalos jogorvoslati kérelmet is benyújtott, vesztegetést gyanítva a háttérben. Így azután Hrabovszky kezdeti véleménye Dolinay ártatlansága felől, ahogy fogalmazott, „tetemesen megingott”. Újabb és újabb, az eredeti feljelentésben nem szereplő vádpontok kerültek elő, s bár Dolinay igyekezett afelé terelni Hrabovszkyt, hogy az korlátozza a vizsgálatot az eredeti vádpontokra, ő – a régi ismeretség ellenére – nem hagyta magát befolyásolni. Forrongó katlan tárult a szeme elé a „roppant ingerültség” és „kölcsönös gyanúsítások” közepette – miközben a tisztikar jobbára Dolinay tisztára mosdatásán munkálkodott, s nem vallottak ellene. Hatfaludy azt állította, hogy Dolinay az ő tanúit börtönnel fenyegette, azért nem vallanak, Dolinay pedig azzal vádolta ellenfelét, hogy házról házra jár agitálni ellene. Ráadásul Pálffy fülébe időközben valamilyen csatornán keresztül olyan hírek jutottak, hogy a megye két legtekintélyesebb magyar liberális ellenzéki politikusa, a két volt országgyűlési képviselő, Szaplonczay József és Várady Gábor a háttérben adatokat gyűjt Dolinay ellen abból a célból, hogy majd a következő országgyűlés elé tárják a visszaéléseket, azzal nem pusztán Dolinayt, hanem az egész provizórium kormányzatát és kormányzóit pellengérre állítva. Ezt Hrabovszky bizalmas tapogatózásai is megerősítették. „Az ő céljok tehát – fogalmazott egyik jelentésében – nem Dolinay megbuktatása, hanem egy közbotrány provocálása volt, mely által a közvéleményt a rendszer ellen ingereljék. E végett voltak füzetett embereik Dolinay személye körül a kezelésnél és a vidékeken is, kik a visszaélés eseteit följegyzék, s az adatokat megszerezték.” Hatfaludy feljelentése azonban keresztülhúzta az ellenzék terveit, ezért ingerültek rá, semmiben nem segítik, ezért is hagyják őt cserben a tanúi, ezzel állnak bosz szút rajta.29 Sőt, amikor Hrabovszky kifejezetten nyilatkozattételre szólította fel februárban a két tekintélyes magyart, mindketten kitérő választ adtak. Ráadásul Várady azt fejtegette, hogy a visszaélések oka magában a provizórium rendszerében van: az „egyrészről a bureaucraticus kormányzási formák részbeni mellőzésével az ellenőrködést megszüntette, másrészről az alkotmányszerű autonomicus kormányzás legfőbb és legbiztosabb ellenőrét, a teljes nyilvánosságot nem csak egészen kizárta, de sőt a sértett felek és közügy védelméért fölszólalni kívánókat az 1861. évi november 5ki nyílt parancs terrorismusa alá helyezte”. 30 Későbbi források is megerősítették, hogy a Hatfaludy és egykori hivatalnoktársai közötti viszony igencsak feszült volt: Hatfaludy „az egész volt alkotmányos tisztviselői 29 Hrabovszky jelentései Pálffyhoz. Máramarossziget, 1863. jan. 11., 13., 14. dátum nélkül, márc. 7. MNL OL D 191 44.III.1863. (Az utóbbi kivételével másolataikat lásd MNL OL D 185 1863:96.) 30 Szaplonczay irata Hrabovszkyhoz. Máramarosveresmart (Tiszaveresmart), 1863. febr. 3. és Várady nyilatkozata ugyanahhoz. Máramarossziget, 1863. febr. 16. MNL OL D 191 44.III.1863.
