Századok – 2018
2018 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Pritz Pál (szerk.): Napló és történelem (Eőry Áron)
1406 TÖRTÉNETI IRODALOM már kiadott 1910-ig, illetve 1943-tól vezetett naplóit ‒ teljessé vált a délvidéki magyar közösség első számú vezetőjének élettörténete, amennyire azt leginkább közvetett úton rekonstruálni lehet. Aligha lehet kétsége bárkinek, aki végigolvasta a magán- és hivatalos levelezés, a különböző feljegyzések, beszédek és tervezetek sok száz oldalát, hogy a dokumentumokon keresztül nemcsak a délvidéki magyar közösség küzdelmes története elevenedik meg, de betekintést nyerünk egy nagyformátumú politikus életébe, hivatása és közössége szolgálatának dokumentumaiba is. Egy olyan ízig-vérig bánáti magyar politikuséba, akinek emberi és erkölcsi tartása megkérdőjelezhetetlen, s aki a harmincas évek második felétől a második világháború utáni időszakig szűkebb pátriáján messze túlnyúlva meghatározó alakja volt az egész jugoszláviai magyarságnak. A kötet, amely nem hiányozhat a Délvidék 20. századi története iránt érdeklődők könyvespolcáról, további kutatások kiindulópontjaként szolgálhat. Ezt elősegítené, ha valamely közgyűjtemény részeként a Várady-iratok egésze hozzáférhetővé válna a kutatók számára. Hornyák Árpád NAPLÓ ÉS TÖRTÉNELEM Szerk. Pritz Pál Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Bp. 2018. 244 oldal Napjaink erőteljes prezentizmusa nem újság. Működtetői és haszonélvezői hajlamosak a közösségi múltismereti és -emlékezeti gyakorlatokat az aktualitások elsőbbségi nézőpontjainak alárendelni, másképp mondva: a jelen törekszik magát historizálni. Ezzel csak növeli „a múltról szóló nagy hangzavart”, melynek régi-új fellendülést mutató összetevői a narratív kútfők magántörténelmei is. Ezek közül a történelmi tényekre váltható forrásérték szem pontjából rendszerint többre becsült naplókat tette vizsgálat tárgyává a Pécsett rendezett VIII. Hungarológiai Kongresszus 2016-ban. Az itt elhangzott előadások tanulmányszövegei jelentek meg a Napló és történelem című kötetben önálló kiadásban. A Gergely Jenő emlékének ajánlott kötet politikai és irodalmi személyiségek feljegyzéseit helyezte a 20. század középső évtizedeire vonatkozó térségi történelem tudós mérlegére. A kivitelezést – Mann Jolán, Marchut Réka és Sipos Balázs segítségével – Pritz Pál fogta össze. Jelzésértékű szerkesztési megoldással Pritz a kiadványban szereplő alanyokat és a róluk író szerzőket – fényképesen is – párban tüntette fel. Arcot kapó kettőseikben ez részint a szubjektivitás tükre: a forrásmű-választások olykor alighanem egyéni rokonszenvek kifejezői, egészében véve mégis a tanulmányozói vonzalmak domináltak. Az utóbbi garanciális körülmény folytán a naplóírókról emberileg is érthetőbb portrék születhettek, elemző szövegeik pedig indirekt könyvajánlóként is olvashatók. A kötet bevezetéseként deklarált szakmai elvárásnak – „a naplót kortörténeti dokumentumként olvasó történész avatott kézzel szálazza szét az eltérő rétegeket” – megfelelően az írások erejükhöz mérten derekasan számba veszik a naplókészítés külső-belső körülményeit, köztük az önigazolás vagy öncenzúrázás feltehető helyzeteit. A fontos Lejeune-i referencia többször vissza köszön, és a vizsgálatokban bebizonyosodik: a naplóleírás lehet valóságtükröző vagy valóságtor zító, sőt akár a kettő egyszerre is. Ráadásul nem kizárólag az utólag merengő vagy elgondolkodó típusú bejegyzéseket lehet tetten érni kiszínezésen vagy tárgyi tévesztésen, hanem a szikár napi eseményleírásokat is. Kivált, amikor szerzőik naplójukat önálló irodalmi műfajnak tekintik. A műfaj szövegei ezért sosem tényírások, és mégis megkerülhetetlen valóságdokumentumok .
