Századok – 2018
2018 / 6. szám - MŰHELY - Berecz Anita: Választók és választottak. Az egri képviselő-testületi tagok rokoni kapcsolatai a dualizmus korában
BERECZ ANITA 1385 nem rendelkező értelmiség kapott szerepet. A külvárosi kerültekben azonban viszonylag gyorsan változtak a képviselők, 3 megújuló, 4 átlagos és csak egy stabil negyedet kaptunk. Ezt támasztja alá a képviselők fluktuációja is, hiszen a belvárosi negyedekben egy-egy év kiugró értékét leszámítva megegyezést mutatott a városi átlaggal, az 1890-es éveket követően pedig alul is maradt attól. Az új képviselők tehát rendszerint a külvárosi negyedekből érkeztek a képviselő-testületbe, ahol az 1880-as évek közepéig folyamatosan magas volt az újonnan érkező képviselők száma. Ezt követően stabilizálódott a helyzet egészen a századfordulóig, majd újra elérte a korábbi szintet. Az eddigi adatokból tehát jól kirajzolódik, hogy a belvárosi kerületek ingatlanvásárlási tendenciáját párhuzamba lehet állítani a választójogi cenzus változásával, ami feltételezhetően összefüggésben volt a kerületek általános társadalmi jellemzőinek átalakulásával is. Mindezzel együtt pedig a kerületben megválasztható személyek összetétele is átalakult, és a változás aránya visszahatott a képviselők fluktuációjára és társadalmi összetételére. A kerületek közötti választói jogosultság arányának eltolódása tehát tükrözte a kerületek társadalmi karakterét, mindezt úgy, hogy a korszakban a választójoggal rendelkezők számában nem történt jelentős változás. 29 Mindezek ellenére a városirányításban helyet foglaló tagok között nagyarányú volt a személyi állományban bekövetkezett átalakulás, így egy-egy megszerzett pozíció viselőjének nem jelentett hosszú távú lehetőségeket.30 A választási ciklusok éveinek alapján a háromévente megválasztott 50 képviselő helye a 10 majd 12 városi kerületben 430 személy között oszlott meg. A választott képviselők között legtöbben (232 fő, 53%) egy választási ciklusra (6 évre) kerültek be a képviselő-testületbe, míg a testület másik fele (198 fő, 46%) személyében folytonosnak bizonyult: 69 személyt háromszor választottak, míg a tagok ötöde élvezte a választók bizalmát négyszer-ötször. A legmagasabb kicserélődési arányt 1867-ben és 1872-ben újonnan bekerült képviselők esetében tapasztalunk, ez mindkét évben közel 70 új embert jelentett. (Az 1874-es választójogi törvény ugyan a választójoggal rendelkezők számát drasztikusan lecsökkentette, ugyanakkor nem volt nagy hatása a testület összetételére és jelentős átalakulás ezek után már nem történt.) Az 1872-es testületi átrendeződést 29 A választójoggal rendelkezők száma a korszak folyamán a következőképpen alakult: 1869-ben 2029 fő szerzett választójogot, 1875-ben a törvényt követően 1213-re csökkent a számuk, 1901-ben 1782 volt, majd 1910-re ugrott meg a számuk 2112-re. Mindebben természetesen az is közrejátszott, hogy az 1874. évi választójogi törvényt követően nem történt változás a választójogosultság szabályozásában. 1913-ban, illetve 1918-ban ugyan született új választójogi törvény, de ezek gyakorlati bevezetésére nem került sor. Az 1913-as választójog kiterjesztéséről szóló viták és érdekellentétek lokális, egri közéletben való megjelenésére és elemzésére lásd Pap József: A választójog kiterjesztése körül folyó vita és az egri közélet a huszadik század elején. In: Trianon 90 év távolából. Szerk. Ballabás Dániel. Eger 2011. 68–95. 30 A képviselő-testület foglalkozási összetételéhez és a személyi állományban végbement kicserélődés arányának és okainak részletesebb kifejtéséhez lásd Berecz Anita: Az egri képviselő-testület társadalmi összetétele a dualizmus korában. In: Agria L. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve. Szerk. H. Szilasi Ágota et al. Eger 2017. 475–491.
