Századok – 2018
2018 / 6. szám - MŰHELY - Berecz Anita: Választók és választottak. Az egri képviselő-testületi tagok rokoni kapcsolatai a dualizmus korában
VÁLASZTÓK ÉS VÁLASZTOTTAK 1382 előterjesztését fogadták el. A szavazást – egyértelmű többséggel – a választott képviselők és az izraelita virilisek döntötték el, akik kevés kivétellel Csiky indítványát támogatták, a virilis tagok Fülöp indítványa mögé álltak.21 Ennek értelmében az első községi törvényt követő választást még 9 választókerülettel tartották meg, az első hatéves ciklust követően 1878-ben 10-ben határozták meg a kerületek számát, és csak a századforduló környékén tartottak választásokat a korábban javasolt 12 kerülettel.22 Általánosságban így a háromévenként tartott választások alkalmával minden negyed 4 képviselőt juttathatott be a testületbe a maklári első és a belvárosi második negyeden kívül (5 fő). A külvárosi választókerületek és az ott élő választók számának növekedésével tehát idővel túlsúlyba kerültek a külvárosi választók a képviselő-testületben. A tendencia, ami a kül- és belterület választóinak arányában történt eltolódást okozta, az 1860-as évek előtti időszakra nyúlik vissza. Ekkorra ugyanis a választójoggal rendelkezők körében lakóhelyi átstrukturálódás történt, melynek következtében minden külvárosi negyedben növekedett a választójoggal rendelkezők aránya, ezzel szemben a belvárosi választók elveszítették meghatározó szerepüket a még rendies viszonyokat tükröző 1848-as viszonyokhoz képest. Mindehhez hozzájárulhatott persze az a tény is, hogy a lakosság – túlnyomó többségben a belvárosban élők – egy részét „régi jogon” írták össze. Püspöki földes úri város lévén viszont Eger polgárai nem feleltek meg a polgárság rendi kritériumainak.23 A rendi kiváltságokon alapuló régi jog élethosszig biztosította a választójogot vagyoni, jövedelmi, értelmiségi cenzusnak való megfelelés hiányában is. Ez a cenzus azonban csupán a szabad királyi városokban élő polgárjoggal rendelkező személyek és a nemesek számára volt biztosítva. Ennek ellenére, sajátos jogértelmezésből kifolyólag a belvárosi lakosság egy része használta ezt a cenzust. Pap József szerint a „régi jogot” ugyan jogilag tévesen, ám egyáltalán nem véletlenül használták, hiszen ennek segítségével biztosították továbbra is a városon belüli lokális befolyásukat. 1860-ra azonban az ilyen jogon összeírtak száma jelentősen csökkent, ami egyrészt abból fakadt, hogy más cenzus alapon sokan nem tudtak választójoghoz jutni, másrészt a törvényt már következetesebben használták. 24 21 Eger. Politikai és vegyes tartalmú hetilap, 1878. december 17. 1. 22 A belvárosi négy negyeden kívül a külvárosi negyedek a következőképpen alakultak: Hatvani 1‒4, Maklári 1-2, Felnémeti és Cifrasánc. 23 A 18. század közepétől a jelentősebb piacközponti funkciót betöltő mezővárosok lakói is meghonosították a polgárfelvételi eljárást, és jogilag ugyan megalapozatlanul, de használták a polgárjogot identitás kifejező elemként. Eger mellett ide tartozott többek között Pápa, Nagykanizsa, Szombathely. Hudi József: Pápa szabadalmas mezőváros polgársága a 18–19. században. In: Vera (nem csak) a város ban. Szerk. Á. Varga László. Salgótarján 1995. 95–107.; Kerecsényi Edit: Adatok Nagykanizsa település történetéhez a „polgárok lajstroma” (1745–1826) alapján. In: Zalai Gyűjtemény 8. Zalaegerszeg 1978. 115–134. 24 Pap József: Eger választópolgárai a 19. század közepén. Történelmi Szemle 58. (2016) 149–164.
