Századok – 2018
2018 / 6. szám - TANULMÁNY - Kiss Gergely: VIII. Bonifác és Magyarország (1290–1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései
KISS GERGELY 1369 a bíborosok véleményét kikérjék, de elismerte a pápa teljhatalmát (plenitudo potes tatis), amelyet csak a természeti és isteni jog korlátoz” 69 Le Moine azonban nemcsak a pápa és a bíborosok viszonyáról értekezett, hanem a bíborosok testületi hatalmáról is. Visszatért ahhoz a már-már hagyományosnak nevezhető állásponthoz, hogy széküresedés esetén teljhatalom illeti meg a bíborosokat.70 Hasonlóképpen helyesléssel nyugtázta azt a tényt, hogy V. Celesztin pápa helyreállította a X. Gergely által elfogadtatott Ubi periculum dekrétumot, amelyet V. Adorján és XXI. János is hatályon kívül helyezett.71 A jeles kánonjogásznak a megelőző fél évszázad eredményein alapuló véleménye azonban 1303-tól jelentős változást mutatott. Ekkortól ugyanis a pápával szemben egyre kritikusabb hangot ütött meg, és óva intett a pápai teljhatalom despotikus megnyilvánulásaitól. VIII. Bonifác Rem non novam-dekretálisához írt glosszájában vissza utalt a Colonnák esetére, és hangsúlyozta: a bűnösség elismerése nélkül történt letétel esetén a döntés automatikusan vitatható (questio ex facto emergens ). 72 Ugyanez a felfo gásbeli változás érhető tetten az Unam Sanctam bulláról írt második glosszájában is. 73 Mindennek fényében valamelyest árnyaltabban kell tekintenünk a magyar trón betöltéséről rendelkező pápai ítéletlevélben foglaltakra. Egyfelől fellelhetőek benne azok a hagyományos elemek, amelyek láthatólag előkerültek a pápai teljhatalom értelmezésénél: a vicarius Christi és az ad reformatio pacis alapján a világi ügyekbe való pápai beavatkozás. Ennél is határozottabban foglalt állást VIII. Bonifác az Unam Sanctam bullában a két kard elméletének 74 emlegetésével. Ehhez képest meglepő, milyen fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a pápai 69 Idézi Tierney, B.: Foundations of the Conciliar Theory i. m. 170. 70 „Sede vacante plenitudo potestatis residet penes cetum cardinalium.” Konkrét példa alapján – a bíborosok 1294-ben, tehát éppen V. Celesztin lemondása és VIII. Bonifác megválasztása között teljhatalommal jártak el – ezzel szinte szó szerint megegyezően nyilatkozik: „per cetum cardinalium penes quem plenitudo potestatis sede vacante residet”. – idézi Dykmans, M.: Les pouvoirs des cardinaux i. m. 135. Vö. Tierney, B.: Foundations of the Conciliar Theory i. m. 171. 71 „Hec decreta per Adrianum papam fuit quoad omnem eius effectum suspensa et Joannes XXI dictam suspensionem qui non fuit in scriptis redacta ratificavit, et de fratrum consilio eam quoad omnem eius effectum suspendit. Et Celestinus hanc decretalem in statum pristinum restauravit”. Idézi Dyk mans, M.: Les pouvoirs des cardinaux i. m. 135. 72 Scholz, R.: Die Publizistik i. m. 197.; Conetti, M.: Les pouvoirs du collège des cardinaux i. m. 355–357. 73 Scholz, R.: Die Publizistik i. m. 197–198. Vö. Tierney, B.: Foundations of the Conciliar Theory i. m. 163–164. 74 A Gelasius pápáig visszanyúló gondolat alapvetően az egyházi és a világi hatalom viszonyát jelenítette meg szimbolikusan. Gelasius alapvetése szerint a világot kormányzó két hatalmat, a lelkieket és a világiakat is egy-egy kard kormányozza. Ezt a felfogást már VII. Gergely idején is felhasználták a laikus hatalom elleni küzdelemben, az egyházi hatalomnak a világi feletti felsőségét alátámasztandó. VIII. Bonifác a IV. (Szép) Fülöppel való konfliktusban már úgy alakította tovább Gelasius gondolatát, hogy a világi uralkodó kezében levő kardot is az egyházi hatalom parancsára forgatja, ezzel téve egyértelművé a laikus hatalom alárendeltségét. Vö. Robinson, I. S.: The Papacy i. m. 295–297.; Paravicini Bagliani, A.: Boniface VIII i. m. 327–336.