Századok – 2018
2018 / 6. szám - TANULMÁNY - Kiss Gergely: VIII. Bonifác és Magyarország (1290–1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései
VIII. BONIFÁC ÉS MAGYARORSZÁG (1290–1303) 1368 bíborosok lényegében szükséges tanácsosok ( Cardinales , consciliari necessarii ), előképe lehet Hostiensis már ismertetett felvetése, amely azon alapult, hogy ők „a pápa testének részei” (membra corporis pape ), ugyanakkor Hostiensisnél nem jelent meg a kardinálisok alkotmányos szerepe. 63 A két Colonna bíboros fellépése nem maradt hatástalan. A 14. század elejének egyik jeles kánonjogásza, Jean Le Moine (Johannes Monachus)64 bár alapvetően az önálló pápai döntések törvényessége és érvényessége mellett foglalt állást, a gyakorlatban kívánatosnak tartotta, hogy a pápa törekedjen a bíborosok egyetértésének megszerzésére. Nézete szerint a pápai döntés törvényességét az támasztja alá, hogy Krisztus helytartójaként (vicarius Christi ) jár el. Ilyen minőségében min denki köteles joghatóságának alávetnie magát, nemcsak lelki ügyekben, hanem világiakban is. Külön figyelmet érdemel Le Moine szóhasználata (ad reformatio nem pacis, vicarius Christi), amely egyezést mutat VIII. Bonifácnak a magyar trón betöltéséről szóló ítéletlevelének formuláival (reformatio regni , officium vicarie po testatis habentes). 65 Le Moine a pápa és a bíborosok viszonyának meghatározásakor a római jog elemeit is felhasználta: kapcsolatukat úgy jellemezte, mint a fejedelem és a pozitív jog kapcsolatát. A „fejedelem a törvények felett áll” (princeps legibus solutus est) elve alapján a bíborosok nem korlátozhatják a pápa szabad döntésho zatali jogát, de hasznos, ha a pápa véleményüket figyelembe veszi, hiszen neki is a törvények szerint kell élnie.66 Érvelését azzal is alátámasztotta, hogy az Ubi pe riculum szabályozását elfogadva kinyilvánította, hogy a bíborosok csak választják a pápát.67 Le Moine ugyanakkor visszatért ahhoz a Fieschi által is alkalmazott magyarázathoz – püspök és káptalan példájára – amely a korporatív felfogással magyarázta a pápa és a bíborosok viszonyának kölcsönös jellegét.68 Jean Rivière, a strasbourgi egyetem korábbi jelentős teológia professzorának szemléletes megfogalmazása szerint: „Jean Le Moine maga csak annyit tartott szükségesnek, hogy 63 Uo. 354–355. 64 Le Moine művében – a Liber Sextus hoz írt glosszáiban – felfedezhető a Colonnák pamfletjeinek hatása, közvetetten utal rájuk, mint a pápai hatalmat vitató tézisekre. Vö. Apparatus ad Librum Sextum Decretalium VI, 2,14,2; 5,2,4; X,1,6,3. Conetti, M.: Les pouvoirs du collège des cardinaux i. m. 355– 357. Jean Le Moine (1250 k.–1313) kánonjogász, számos glosszát írt a Liber Sextus hoz, illetve az Extra vagantes Johanni XXII-hoz, pápai alkancellár, VIII. Bonifác őt küldte legátusként IV. (Szép) Fülöp francia királyhoz. DHGE 27(1998–2000), col. 219–220. 65 Theiner I. 397–399. 66 „Tamen secundum leges ipsum vivere decet [...].” Apparatus ad Librum Sextum Decretalium , V. ii, 4. – idézi: Tierney, B. : Foundations of the Conciliar Theory i. m. 169. Ugyanitt olvassuk, hogy VIII. Bonifác döntései éppen azért semmisek, mert absque fratrum consilio hozott döntéseket. 67 Conetti, M.: Les pouvoirs du collège des cardinaux i. m. 355–357. 68 Scholz, R.: Die Publizistik i. m. 196. E gondolatok jellemzőek mind a Liber Sextushoz, mind az Unam Sanctam bullához írt első glosszára. A pápa a testként elképzelt egyház feje, de annak kormányzatában nem nélkülözheti a testrészeket, ez esetben a bíborosokat, mint ahogy ők sem cselekedhetnek a pápa ellenében.
