Századok – 2018
2018 / 6. szám - TANULMÁNY - Kiss Gergely: VIII. Bonifác és Magyarország (1290–1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései
KISS GERGELY 1363 a szokásjog és egyedi jogosítványok alakították ki az együttműködés kereteit. Gratianus a bíborosokat a pápát megválasztó testületnek tekintette, amelynek jogai is a választásra vezethetők vissza. A Decretum Gratiani vonatkozó része a bíborosi kollégium tevékenységét illetően lényegében az 1059-es pápaválasztási határozat rövidített szövegét adja.35 A bíborosok jogait – tételes szabályozás hiányában – a gyakorlat alakította ki a 12. század közepe és a 13. század első évei közötti időszakban.36 Természetesen lehetetlen egyetlen mondatba sűríteni Szt. Péter földi helytartója és a körülötte kialakult kormányzati-tanácsadói testület bonyolult kapcsolatrendszerének valamennyi lényeges elemét,37 annyi azonban bizonyosan megragadható, hogy a pápa és a bíborosok között folyamatos együttműködés alakult ki, az utóbbiak nem rendelkeztek a plenitudo potestatis egészével, csak annak egyes meghatározott elemeivel: így például helyettesítették a pápát széküresedés, illetve akadályoztatása esetén.38 Feladatuk elsősorban a pápa segítése volt szakrális teendőinek ellátásában, a döntéshozatalban pedig elsősorban a tanácsadásra (consilium ) szorítkozott. 39 A kánonjogi fejlődés a 13. század közepén újabb szakaszához érkezett. A IV. Ince megválasztása (1243) előtti üresedés, az 1268–1271 közötti viták, a pápaválasztást szabályozó 1274-es rendelkezés, illetve az V. Celesztin és VIII. Bonifác közti váltás új irányba terelték a kánonjogi felfogást. A pápai döntésekben és kormányzatban tanácsadásról (consilium ) az egyetértési jogra ( consensus ) helyeződött a hangsúly, a nél kül azonban, hogy egy tényleges – a későbbiekben valóban létrejövő – „konciliarista”, 35 Mario Conetti: Les pouvoirs du collège des cardinaux dans les pamphlets de Jacopo et Pietro Colon na contre Boniface VIII. Revue de droit canonique 53. (2003) 337–360., itt: 344.; Corpus Iuris Canonici. Editio Lipsiensis secunda post Aemilii Ludouici Richteri curas ad librorum manu scriptorum et editionis Romanae fidem recognouit et adnotanionae critica instruxit Aemilius Friedberg. Pars prior: Decretum magistri Gratiani. Graz 1959. (a továbbiakban: DG) Distinctio XXIII. c. 1. 36 Conetti, M.: Les pouvoirs du collège des cardinaux i. m. 345.; Robinson, I. S.: The Papacy i. m. 90–120. 37 Már csak azért sem, mert a megközelítésnek is sokféle szempontja lehet, gondoljunk csak a pápa, a bíborosok és az egyház egészét átfogó korporatív szemléletre, vagy bíborosokra alkalmazott cardinalis kifejezés történeti fejlődésére, kánonjogi értelmezésére, és így tovább. E helyen csak a legfontosabb összefoglaló munkákra utalok, távolról sem teljességre törekvően. Johann Baptist Sägmüller: Die Thätig keit und Stellung der Cardinäle bis Bonifaz VIII. Freiburg 1896.; Stephan Kuttner: Cardinalis: The history of a canonical concept. Traditio 3. (1945) 129–214.; Michel Andrieu: L’origine du titre de Cardinal. In: Miscellanea Giovanni Mercati. V. Storia ecclesiastica – diritto. Città del Vaticano 1946. 113–144.; Klaus Ganzer: Die Entwicklung des auswärtigen Kardinalats im hohen Mittelalter. Ein Bei trag zur Geschichte des Kardinalkollegiums vom 11. bis 13. Jahrhundert. Tübingen 1963.; Carl Gerold Fürst: Cardinalis. Prolegomena zu einer Rechtsgeschichte des römischen Kardinalkollegiums . Mün chen 1967.; Rudolf Hüls: Kardinäle, Klerus und Kirchen Roms 1049–1130. Tübingen 1977.; Robert C. Figueira: The canon law of medieval papal legation. Penn Arbor 1980.; Pierre Blet: Histoire de la Rep résentation Diplomatique du Saint Siège des origines à l’aube du XIXe siècle. Città del Vaticano 1982. és Agostino Paravicini Bagliani: De fratrum nostrorum consilio. La plenitudo potestatis del papa ha bi sogno di consigli? In: Consilium. Teorie e pratiche del consigliare nella cultura medievale. Eds. Carla Casagrande – Chiara Crisciani – Silvana Vecchio. Firenze 2004. 181–194. 38 Conetti, M.: Les pouvoirs du collège des cardinaux i. m. 345. 39 Paravicini Bagliani, A.: De fratrorum nostrorum consilio i. m. 183–184.
