Századok – 2018

2018 / 6. szám - TANULMÁNY - Kiss Gergely: VIII. Bonifác és Magyarország (1290–1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései

VIII. BONIFÁC ÉS MAGYARORSZÁG (1290–1303)

1364

netán „alkotmányozó” testület kialakulásáról beszélhetnénk.40

A

bíborosokat megillető hatalom és joghatóság erősen foglalkoztatta a IX. Gergely halála (1241) és V. Kelemen megválasztása (1307) közé eső időszak kánonjogászait. A Liber extra összeállítását követően (1234) nem sokkal, 1243-ból maradt fenn adat a bíborosok testületi fellépésére, amire a pápai széküresedés (1241–1243) teremtett kedvező alkalmat. Mattheus Parisiensis Chronica maiora

című munkájából ismert az a bejegy

zés, amely szerint a IV. Celesztin halála utáni feszült helyzetben – egy amúgy nem túl nagy jelentőségű ügyben – hét bíboros az apostoli hatalom letéteményesei

nek titu

lálta magát.41

A

krónikás által a széküresedés esetén a bíborosokra háruló pápai hatalom példájaként közölt levelet

42

jegyző személyek köre roppant érdekes, ugyanis köztük vannak a korszak meghatározó kánonjogászai közül Sinibaldo Fieschi (S. Laurentius in Lucina presbiter-bíborosa [1227–1243], a későbbi IV. Ince),43 Rainaldus de Conti di Segni (Ostia et Velletri püspök-bíborosa [1234–1254],44

IV.

Sándor néven éppen IV. Ince utóda), Johannes de Colonna (S. Praxedis presbiter-bíborosa [1212/1217–

1244]),45

illetve további „fajsúlyos” bíborosok, mint Stephanus Conti (S. Maria 40 Itt természetesen nem a nagy nyugati egyházszakadás korában használatos értelemben szerepel, azaz nem a zsinat és a pápa viszonyára utal a „konciliarista” kifejezés, hanem arra, hogy a bíborosok nem egyszerűen tanácsosok, hanem tényleges döntési jogot formálnak az egyház kormányzatában tanácsadási (con

cilium)

jogukból következőleg. Ugyanakkor a zsinati mozgalom előzményének tekintette a bíborosok 13. század végi – 14. század eleji testületi fellépését és ennek értelmezését a korszak kánonjogászainál Brian Tierney, illetve Robert Scholz. Lásd Brian

Tierney:

Foundations of the Conciliar Theory. The Contribu

tions of the Medieval Canonists from Gratian to the Great Schism. Leiden–New York–Köln 1998. 158–

159. és Richard Scholz:

Die Publizistik zur Zeit Philipps des Schönen und Bonifaz’ VIII.

Ein Beitrag zur Geschichte der politischen Anschauungen des Mittelalters. Stuttgart 1903. 190–207.; Conetti a Colonnák esete alapján azzal érvel, hogy még a VIII. Bonifácot nem kedvelő befolyásos bíborosok (Napoleone Orsini és Guiglelmo Longhi) is szembefordultak a két Colonna bíborossal, semmilyen pápaellenes tökéletes „egységfront” nem alakult ki. Lásd Conetti, M.:

Les pouvoirs du collège des cardinaux i.

m. 347–348.

41 „Nos autem, penes quos potestas residet, apostolica sede vacante.” Mathaei Parisiensis monachi Sancti Albani Chronica maiora IV. Ed. H. R. Luard. London 1877. (a továbbiakban: Chronica maiora) 250. Vö. Marc Dykmans:

Les pouvoirs des cardinaux pendant la vacance du Saint Siège d’après un nouveau manuscrit de Jacques Stefaneschi. Archivio della Società romana di storia patria – Archivio della Deputazione romana di storia patria 104. (1981) 119–145., itt: 132.

42 „Exemplum ad quod potestas papalis ad fratrum universitatem divolvitur sede vacante papali et super hoc littera universitatis.” Chronica maiora IV. 250.

43 HC I. 6., 43.

44 HC I. 6., 35.

45 HC I. 4., 45. Személyére lásd Francesco Cristofori:

Cronotassi dei cardinali di santa romana Chiusa nelle loro sedi suburbicarie titoli presbiteriali e diaconie dal secolo V all’ anno del Signore MDCCCLXXXVIII, compilata sui manoscritti originali et avtentici essistenti nellea biblioteca e negli archivi vaticani e su molteplici altre fonti storiche edite et inedite antiche e moderne. Roma 1888. 62., 238.; Pietro Colon

na: I Colonna dalle origini al sec XIX

.

Roma 1927. 15–18.; Wolfgang Hagemann:

Rainald von Spoleto und die Marken in den Jahren 1228/29. In: Adel und Kirche. Gerd Tellenbach zum 65. Geburtstag von Freunden und Schülern. Hrsg. Josef Fleckenstein – Karl Schmidt. Freiburg 1968. 436–457., itt: 444–

445.; Joachim Felix Leonhard:

Die Seestadt Ancona im Spätmittelalter. Tübingen 1983. 133–135.; Jean Longnon: L’empire latin de Constaninople. Paris 1949.

157–159.; Werner

Maleczek

: Colonna, Giovanni. In: Dizionario Biografico degli Italiani. (www.treccani.it/enciclopedia/giovanni-colonna_(Dizionario-Biografico); Werner

Maleczek:

’295. Jean de Colonna’. In: DHGE 26 (2000) col. 1426–1427.;