Századok – 2018
2018 / 6. szám - TANULMÁNY - Kiss Gergely: VIII. Bonifác és Magyarország (1290–1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései
KISS GERGELY 1361 Ez esetben nemcsak a döntés tartalma, hanem a jogalapjával kapcsolatos pápai érvelés, illetve a meghozatal módja is igen érdekes. Az előbbivel kapcsolatban alapvető jelentőségű, hogy a két trónjelölt mellett szóló érvek mérlegelésekor az egyetértő és kánoni (!) választás28 állt szemben az öröklési joggal. A kettő közül azonban – érvelt a pápa – csak az utóbbi törvényesítheti a trónhoz való jogot. Ez a pápai indoklás már korábban is felbukkant, mégpedig hasonló szövegösszefüggésben: a pápa nem ismerte el III. András trónhoz való jogát, aki ugyan „királyként viselkedett”, de az öröklés jogán Mária fiát, Károlyt illette a trón. 29 A döntéshozatal módját, a pápa szerepét érintőleg a legfontosabb maga a tény, hogy formailag hiteles bírói oklevélről van szó.30 Ebből logikusan következik, hogy a döntés joga – és itt érdemes külön is hangsúlyozni, hogy az úgynevezett iurisdictio ordinariáról van szó – a pápát és a konzisztóriumot illeti meg. A megelőző években kelt pápai oklevelekben rendre előkerült, hogy Magyaroszág ügyeiben a pápa jogosult eljárni – „hozzá tartozik” – a Szent István által tett felajánlás alapján. A jelen oklevélben a pápa nem erre hivatkozott, hanem arra, hogy ő a krisztusi hatalom letéteményese, a vikáriusi hatalom hivatalának birtokosa . 31 Ebben a VII. Gergely által gyakran hangoztatott divina potestas gondolata köszön vissza, és nem hiányzik a plenitudo potestatis fogalma sem. 32 Az előbbi a pápai hatalom is-28 „Sane diebus non longe preteritis charissimus in Christo filius noster Wenceslaus, Boemie rex illustris, per eius nuncium et expressas litteras nobis supplicavit attente, ut negotium dilecti filii, nobilis viri Wenceslai, eiusdem regis filii, quem in regem Ungariae concorditer et canonice proponebat electum, et eumdem Boemiae, ac ut tam suos, quam filii eiusdem in hac parte sequaces in benevolentiam nostram reciperemus.” Theiner I. 397. 29 „quia etiam quondam Carolus, ipsius regine primogenitus, dicti Caroli genitor habitus est quasi communiter, et precipue per Romanam ecclesiam pro Ungarie rege, dum vixit, nec ex parte dictorum Boemie regis et filii de iure competente ipsis in regno Ungarie predicto allegatum est aliquid vel assertum, nisi sola electio, que de ipso filio regis proponitur, que procul dubio diversis ex causis, prout rationum prima facies indicat, minus legitima, immo prorsus inutilis esse videtur, eo maxime, quod sicut scripti canonis series aperit, regnum ipsum Ungarie successionis iure provenit, electionis arbitrio non defertur [...]”. Theiner I. 398. Az öröklés és a választás jogelve közül egyik sem tekinthető a korszakban kizárólagosan érvényesülő intézménynek, sőt, valamely király halála – a nyugat-európai források tanúsága szerint – minden esetben elvezetett egyfajta választáshoz (a társadalmi elit, világiak és egyháziak, illetve a „nép” akaratnyilvánításához), még ha a hagyomány az elsőszülött fiút részesítette is előnyben. A választott királyság intézménye mint az örökletes királyság alternatívája, csak a 14. század közepén a Német Aranybullával született meg, míg az utóbbi már a 13. században meghatározónak bizonyult a Francia Királyságban. Erre lásd Lorenz Erren: Feofan Prokopovich’s Pravda voli monarshei as Fundamental Law of the Russian Empire. Kritika: Explorations in Russian and Eurasian History 17. (2016) 333–360., itt: 338–341. 30 Rácz György: Az Anjou-ház és a Szentszék. In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Szerk. Zombori István. Bp. 1996. 55–81., itt: 57. 31 „Spectator omnium cunctorum prescius rex eternis civitatem Ierusalem ruituram previdens, flevit compassibiliter super illam. Numquid igitur et nos, eius officium vicarie potestatis habentes, fletus arcere possumus mitigare punctionis aculeos, gemitus cohibere, videntes acerbe regni Ungarie collapsi per plurimum dissidia gravia, inculcata frequentius diminutionis incommoda et ruinam taliter imminentem?” Theiner I. 397. 32 „Nos vero habita super iis cum fratribus nostris examinatione solemni, profunda maxime meditatione pensantes statum prefati regni Ungarie miserabilem et depressum, flebili quidem compassione
