Századok – 2018
2018 / 6. szám - TANULMÁNY - Kiss Gergely: VIII. Bonifác és Magyarország (1290–1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései
VIII. BONIFÁC ÉS MAGYARORSZÁG (1290–1303) 1354 hogy annak idején Szent István a korona elfogadásával elismerte a pápai hűbért”. 2 Az érvelés sajátossága folytán érdemes röviden áttekinteni a pápaság részéről alkalmazott, Szent Istvánra visszavezetett hivatkozásokat. A pápai oklevelekben a 13. század közepéig terjedő időszakban ezek a hivatkozások leginkább a pannonhalmi bencés monostor kiváltságleveleiben jelentek meg, és a libertas , azaz szabadság fogalma körül összpontosulnak. E szövegek az első magyar király rendelkezésére (preceptum ) utaltak, amelyben a monostor királyi hatalomtól való mentesítése szerepelt. A kiváltság, amelyre a libertas (sza badság) kifejezést használták, immunitas t (mentességet) biztosított az intézmény számára. A Szent Istvánra való hivatkozás tehát jelenthette egyrészt ezt a királytól kapott és a királyi tisztségviselők joghatóságát korlátozó kiváltságot,3 ugyanak kor e pápai oklevelek – az itáliai Montecassino apátságának szabadságára (ismét csak libertas ) hivatkozva – a fogalmat az első magyarországi bencés monostort a helyi püspök kormányzati hatalma alóli mentesítésének jelentéstartalmával is használták. Ez azt jelentette ebben az esetben, hogy a győri püspök nem ítélkezhetett a monostor lakói felett, őket nem idézhette a zsinatra stb. 4 A pápai oklevélben feltűnik egy másik Szent Istvánhoz kapcsolódó hivatkozás is, melynek forrása – a hagyományos felfogás szerint – az első magyar király legendája volt. Nem meglepő, hogy a lehetőség a Hartvik-legenda kapcsán merült fel. Ez volt ugyanis az az életírás, amelyik a két korábbi legenda felhasználásával, illetve önálló hozzátoldásokkal egy minőségileg új, és az országalapító király jogaival behatóan 2 Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp. 2002. 453. Hasonló értékelést adott Almási Tibor: A tizenharmadik század története. Bp. 2000. 177. Vö. Gerics József: A korai rendiség Európában és Magyarországon. Bp. 1987. 247–248.; Solymosi László: Egyházi-politikai viszonyok a pápai hegemónia idején (13. század). In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Szerk. Zombori István. Bp. 1996. 47–54., itt: 52–53. 3 II. Paszkál 1102. évi privilégiuma („Et quia huiusmodi vota minime excludenda videntur, secundum preceptum beate memorie Stefani pii regis per presens privilegium confirmamus atque statuiumus, ut [...].” Diplomata Hungariae antiquissima I. 1000–1131. Ed. Georgius Györffy. Budapestini 1992. [a továbbiakban: DHA] 117. sz. 333–334. ) óta ugyanazzal a formulával: „Ad hec iuxta vestigia antecessoris nostris Paschalis pape, secundum, quod a beate memorie Stephano rege statutum est, presenti privilegio statuiumus, ut [...].” A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története I–XII/B. Szerk. Sörös Pongrácz – Erdélyi László. Bp. 1902–1916. (a továbbiakban: PRT) I. 606-607., illetve III. Sándor egy 1181-es oklevelében: „[...] sancte memorie rex Stephanus monasterium Sancti Martini de Pannonia donaverit liber tate, et que illi temporibus felicis recordationis Paschalis pape et nostro privilegia Apostolica Sedes indulserit [...] libertatem, quem rex prefatus concessit et Sedes Apostolica confirmavit [...] observetis.” PRT I. 609. 4 Ezt nevezzük exemptiónak (kivétel), ami azt jelenti, hogy a területen illetékes püspök kormányzati joghatósága (fegyelmezés, bíráskodás, zsinatra idézés) nem érvényesült az adott intézmény felett. Erre bővebben lásd Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai. Századok 137. (2003) 809–848., különösen: 812–818.; Kiss Gergely: „Talem concessimus libertatem, qualem detinet monasterium Sancti Benedicti in Monte Cassino...” Pannonhalma és a montecassinoi szabadság (libertas). In: Középkortörténeti tanulmányok. A III. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2003. május 8-9.) előadásai. Szerk. Weisz Boglárka. Szeged 2003. 63–78.
