Századok – 2018
2018 / 6. szám - TANULMÁNY - Kiss Gergely: VIII. Bonifác és Magyarország (1290–1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései
KISS GERGELY 1355 foglalkozó szöveget hozott létre.5 III. Kelemennek a székesfehérvári társaskáptalan részére adott kiváltságlevele, amelyik V. Márton oklevelének szövegében maradt fenn, hivatkozik az első magyar király életírására, mégpedig az alapító által adott „szabadságok és méltóságok” esetében. III. Kelemen itt bizonyíthatóan a Szent István-i hivatkozást az elsőként említett értelemben (libertas , immunitas ) használ ta. Ugyanakkor nála is megjelenik a második említett jelentés – kivétel (exemptio) értelemben –, de azt a pápa saját rendelkezésként szövegezte meg kiváltságlevelében. Ez utóbbi felbukkan a Hartvik-féle legenda szövegében is. Ebből elvileg arra is következtethetnénk, hogy a Kálmán korában készült életírás tartalmazta ezt a sajátos kiváltságot, és ezt vette át a későbbi pápai privilégium. Következtetésünknek ugyanakkor ellentmond egyrészt az a körülmény, hogy a Hartvik-legenda után, de III. Kelemen pápa kiváltságlevele előtt keletkezett pápai privilégiumok egyike sem tesz említést a legendáról. Másrészt III. Kelemen kiváltságlevele a legendára csak általánosságban utal, tehát logikusabb azt feltételezni, hogy a pápai rendelkezés volt a legenda ma ismert, módosított szövegének forrása, és nem fordítva. Ebbe a módosított szövegbe került bele a pápai oklevélből az exemptio . 6 Megállapításunkat erősíti az a tény is, hogy a legendára történő utalást csupán V. Márton szövege tartalmazza.7 Akárhogy is történt, a fenti példákból látható, hogy a jelzett időszakban a pápai oklevelek Szent Istvánra való hivatkozása (libertas ) a király által biztosított immunitásra8 utalt vissza, amikor az első keresztény magyar uralkodó életírására történik utalás. Az oklevelekben ugyancsak megjelenő másik libertas fogalom ha gyománya azonban Montecassinóhoz kapcsolódik. Szűcs Jenő fent idézett megállapításából viszont kiolvasható, hogy a pápaság olvasatában valóban volt egy másik Szent Istvánhoz kapcsolódó hagyomány, amely azonban nem egyes egyházi intézmények egyházjogi helyzetére vonatkozott, hanem magának a királynak és az Apostoli Széknek a politikai-jogi viszonyára. E gondolat a maga teljességében első alkalommal VII. Gergely 1074. október 28-án kelt 5 Szent István királyról három legenda íródott (a nagyobb, a kisebb és az úgynevezett Hartvik-féle legenda), amelyek keletkezési ideje az 1083. évi magyarországi szenttéavatások körüli évektől Kálmán király uralkodásáig (1095–1116) terjed. Összefoglalólag lásd Thoroczkay Gábor: A magyarországi legendairodalom és történetírás a 14. század közepéig. In: Uő: Ismeretlen Árpád-kor. Püspökök, legendák, krónikák. Bp. 2016. 184–208., különösen: 188–190. 6 Bővebben lásd Kiss Gergely: A székesfehérvári prépostság egyházjogi helyzete a középkorban. Századok 141. (2007) 271–297., különösen: 278–279. 7 „[...] libertates quoque, seu immunitates, iura et dignitates predicte ecclesie, a sancto Stephano rege, qui ecclesiam ipsam fundavit, concessas, que in vita sua legebantur [kiemelés: K.G.], et ab aliis regibus indultas, usque ad tempus recolende memorie Geize regis conservatas, ratas habuit atque firmas, easque perpetuis temporibus illibatas manere sancivit [... ].” Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis – A veszprémi püspökség római oklevéltára (a továbbiakban: MREV) I–IV. Ed. Vilmos Fraknói – József Lukcsics. Bp. 1896–1907. I. 2. 8 A királyi hatósági közegek joghatóságának korlátozásáról van szó.
