Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Glant Tibor – Juhász Balázs – Ablonczy Balázs: Nemzetközi segély- és segítőakciók a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén (1918–1923)
NEMZETKÖZI SEGÉLY- ÉS SEGÍTŐAKCIÓK A VOLT OSZTRÁK–MAGYAR MONARCHIA TERÜLETÉN 1342 Budapest ‒ a mostohagyerek Az olasz–amerikai kapcsolatokban az adriai kérdés,76 illetve a magyarországi olasz szállítások okoztak feszültséget. Magyarországon a bécsi állapotok felmérése után, 1919. január elején vizsgálódott az antantbizottság, s megállapította, hogy a budapesti élelmezési helyzet sem kedvező.77 Róma számára viszont Budapest egyfajta mostohagyereknek számított. Segre visszaemlékezésében azt írta, hogy a bécsieknek nyújtott segítséget kiterjesztették pár nagyobb osztrák városra, „és amikor hasznosnak tűnt, Budapestre is”.78 Már februárban is gondolkodtak ugyan a budapesti élel miszer-ellátás esetleges politikai hasznán, de Bécs fontosabbnak tűnt, így az ügyet akkor elnapolták.79 Március elején pedig a magyar kormányt egyenesen a párizsi Legfelsőbb Ellátásügyi Tanácshoz irányították, amikor az segítséget kért.80 Ennek ellenére ekkor már elkezdődtek azok a gazdasági tárgyalások, amelyek végül csak a Tanácsköztársaság kikiáltása után vezettek eredményre. Eszerint az olasz élelmiszerért és textíliáért cserébe a bolsevik kormány valutában fizetett.81 Valójában az üzlet hadianyag-szállítást is jelentett, csak erről nem beszéltek, és kizárólag azért tudunk a megállapodás titkos részéről, mert az amerikaiak két olasz szállítmány miatt is panaszt emeltek, ráadásul a másodikat le is buktatták. 82 Az olasz kormány természetesen igyekezett elkenni az ügyet, és csak a trieszti textil, illetve déligyümölcs szállítmányok létezését ismerte el, azt is csak a saját hivatalos jelentésében.83 Ez nem volt véletlen, hisz mégiscsak az antant által elfogadott blokádot szegték meg. 1919 decemberében viszont már Carlo Sforza 76 Fiume hovatartozása, illetve az adriai olasz igények teljesülése miatt fajult el annyira a viszály, hogy 1919. ápr. 23-án az olasz delegáció elhagyta a béketárgyalásokat. 77 Mitteilungen des Staatsamtes i. m. 13. 78 Segre, R.: La missione i. m. 188. 79 ACS, PCM PGM, 196., 3426. sz. távirat. Vincenzo Giuffrida Vittorio Emanuele Orlandónak. Torino, 1919. febr. 14. 80 Trianon és az olasz diplomácia i. m. Nr. 26. Guido Jung Silvio Crespinek. Párizs, 1919. márc. 15. 74–75. 81 Uo. Nr. 34. Kun Béla Roberto Segrének., Bp., 1919. ápr. 21.; Gábor Sándorné: A német–osztrák i. m. 343–344.; L. Nagy Zs.: Az antant i. m. 65.; Uő: Az olasz érdekek i. m. 267–270.; Molnár M. : A Tanácsköztársaság i. m. 254. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor is felmerült már olasz áruk szállítása, csak a szerződés megkötéséhez idő kellett. ASDMAE, Rappresentanza Vienna, 250., 1., 317. A.C. sz. átirat. Gino Invernizzi Riccardo Pentimallinak. Bécs, 1919. márc. 23. 82 Az olasz hivatalos papírokban egyszer se írták le, hogy mi volt a kérdéses vagonokban. Egyedül Hoover visszaemlékezéséből tudjuk, hogy az első panaszt 100 000 karabély és 40 millió töltény miatt fogalmazták meg, a második alkalommal pedig kilenc vagonnyi nitrátról, vagyis robbanóanyagról volt szó. Lásd Hoover, H.: An American epic i. m. 361–362.; Juhász B.: Trianon i. m. Nr. 49. Gaetano Paternò Sidney Sonninónak. Párizs, 1919. jún. 16. 91.; Uo. Nr. 50. Sidney Sonnino Roberto Segrének és Armando Diaznak. Párizs, 1919. jún. 19. 12:00 92.; Uo. Nr. 51. Sidney Sonnino Silvio Crespinek. Párizs, 1919. jún. 21. 16:00 93.; Uo. Nr. 53. Vincenzo Giuffrida Silvio Crespinek. Róma, 1919. júl. 13. 11:00 95.; Uo. Nr. 57. Carlo Petitti di Roreto Armando Diaznak. Trieszt, 1919. júl. 29. 97–98. 83 Uo. Nr. 59. Főparancsnokság I. Hivatal, Pro domo. Róma, 1919. aug. 7. 100–101.
